A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sáfrány Tímea: Klauzál Gábor az 1843-44-es országgyűlésen
Sáfrány Tímea Klauzál Gábor az 1843-44-es országgyűlésen bevezetőjében megemlékezik Klauzálról, hálás neki a tanácsaiért és a bizalmáért. Vachot és Horváth leírását ismerteti, érdekes, hogy Szmollényhoz hasonlóan Horváth kritikáit nem idézi Klauzál bemutatásakor (Kovács 1894, I. 49).6 Elfogultsága nem véletlen, hiszen Kovács Ferenc az országgyűlésen Klauzál mellett, mint az országgyűlési ifjak egyike vett részt, az ő tanácsára vezetett naplót a diétáról. A feljegyzésekből egyértelmű, hogy szinte mindannyian alkalmasnak vélték vezető szerepre, de egyéni tulajdonságairól már megoszlottak a vélemények. Ahhoz, hogy magunk is véleményt alkothassunk Klauzál munkájáról, elkerülhetetlen sorra venni azokat az ügyeket az országgyűlésen, amelyekkel ő maga foglalkozott. A következő részben erre teszünk kísérletet. Sérelmi politika A sérelmek tárgyalása, felterjesztése az uralkodó felé a reformkori országgyűlések állandó eleme, viszont a sérelmek nagy száma miatt csak néhányat emelek ki. Klauzál a túrmezei sérelem megvitatása során saját maga definiálja a fogalmat. Szerinte nem csak azokat a sérelmeket lehet felterjeszteni, amit egy törvényhatóság kér, hanem minden egyes törvénysértés sérelem, s ha a törvényhatóság nem intézkedik, akkor a törvényhozásnak kötelessége ez ügyben lépéseket tenni. Ennek értelmében a túrmezei sérelmet jogukban áll az uralkodóhoz felterjeszteni. A túrmezei és a szentiványi nemességet a tartományi gyűlésben az országgyűlési követek választásából törvénytelenül kizárták, ennek köszönhetően az illír párt jelöltjei lettek a követek (Horváth 1864, II. 216). Helyteleníti, hogy ebben az országban a sérelmek orvoslására nincs más mód, mint azt a soron következő országgyűlésen az uralkodó elé tárni (Kovács 1894, I. 421-422). A sérelmek összeszedésére külön országos választmány létrehozását kezdeményezte, az indítványt elfogadták (Kovács 1894,1. 487).7 6 Csengery és Vachot leírása: Kovács 1894,1. 51-54. 7 29. kerületi ülés, 1843. július 1. Klauzál részletesen foglalkozott a vallási sérelmekkel (Kovács 1894,1. 274-277).8Apro- testánsok vallásszabadságának kérdése már az előző országgyűlésen is heves vitákat váltott ki.9 Úgy gondolta, hogy ha főrendekkel nem tudnak megegyezni, akkor olyan törvényjavaslatot támogatna, amelyben rögzítenék a bevett vallás, mint megkülönböztető jelzés megszüntetését, és a vallások között a viszonosság elvét mondanák ki. Törvényjavaslatát a vallásszabadság szellemében fogalmazta meg. Ehhez kapcsolódik az a törekvése is, hogy szüntessék meg azokat a korlátokat, amelyek akadályozzák az egyik vallásról a másikra való áttérést. Támogatja, hogy az országgyűlés mondja ki a vallások teljes egyenlőségét és a vallásszabadságot. Indítványát a többség támogatta, a személy nők kimondta a határozatba vételüket (Kovács 1894,1.305-306).10 11 A későbbi viták során egyértelművé teszi, hogy „lelkiismereti szabadság nélkül nyugodt polgári élet s e nélkül státusboldogság nem képzelhető" (Kovács 1894, IV. 551-552).11 Az 1843. május 31-i kerületi ülésen ismerteti felirati javaslatát, amelybe a sérelmeket is belefoglalta, de ez nem pusztán a sérelmekről szólt (Kovács 1894, I. 236-242; 244).12 Ezt a felirati javaslatot nem egyedül készítette. Pulszky visszaemlékezésében olvashatunk arról, hogy 1843 pünkösdjén az ellenzék egy népes csoportja ment Kehidára, Deákhoz. A csoport tagja volt Klauzál és maga Pulszky is (Pulszky 1958,1. 204-205). Az ellenzéki tanácskozásról titkosrendőri jelentések is beszámoltak, azt jelentették, hogy a liberálisok tisztában voltak azokkal a beavatkozásokkal, amelyek a Zala megyei követválasztáson történtek (Molnár 1987, 50). Pulszky beszámol arról, hogy éjjel Deák és Klauzál írták meg ezt a válaszfeliratot (Molnár 2007, 157). Klauzál e javaslat felterjesztésénél arra figyelmezteti a rendeket, hogy ne vesszenek el az indítványok sokaságában, ne most próbáljanak mindent a felírásba foglalni, 8 14. kerületi ülés, 1843. június 8. 9 Végül az 1844. évi III. te. engedélyezte a protestáns lelkészek előtt kötött vegyes házasságot. 10 17. kerületi ülés, 1843. június 12. A vallásszabadságot ezen az országgyűlésen nem deklarálták. 11 196. kerületi ülés, 1844. május 17. 12 8. kerületi ülés, 1843. május 31. 136
