A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sáfrány Tímea: Klauzál Gábor az 1843-44-es országgyűlésen
Sáfrány Tímea Klauzál Gábor az 1843-44-es országgyűlésen a büntetés értelmét és célját - ezzel is elősegítetve azt, hogy a közvélemény is egyre többet foglalkozzon a büntetőrendszerrel. Számos pályázat közül Szemere Bertalan munkája nyerte el az első díjat, így ez könyv alakban is megjelenhetett (Szemere 1841). Megjelenése már a büntetőjogi kodifikáció megindulásának idejére esik (Horváth 1988, 65-70). Ebben a légkörben alkotta meg az 1839-40-es országgyűlés az 1840. évi V. törvénycikket, amely a büntető- s javítórendszer kidolgozására országos választmányt jelölt ki. A választmány munkájáról Fayer László 1896 és 1902 között készítette el négykötetes gyűjteményét, amely tartalmazza a tárgyban megtalálható valamennyi korabeli dokumentumot. Fayer megjegyzi, hogy a kijelölt választmány tapasztalt emberekből állt, hiszen nagy részük részt vett már a váltótörvény kidolgozásában is. A tagok között megtalálható Klauzál Gábor, Deák Ferenc és Pulszky Ferenc is. Fayer azt írja Klauzálról, hogy Deákkal közös tulajdonságuk a logikus gondolkodásuk volt (Fayer 1896, 1. 30, 92). A választmány jelentősége abban is megmutatkozott, hogy mind a konzervatívok, mind a szabadelvűek részéről a legkiemelkedőbb egyéniségek kerültek be. A választmány 1841. november 28-án gyűlt össze először, első ülését decemberben tartotta meg (Mezey 1992, 39). Pulszky így emlékezik vissza közös munkájukra: „három szerkesztő albizottságra oszlottunk, az anyagi rész, a bűnökről s büntetésekről, Deákra, Klauzálra, Bezerédjre, Eötvösre és reám bízatott” (Pulszky 1958, I. 184). A munka elején létrehoztak egy bizottságot, amelynek célja az volt, hogy meghatározza a törvényalkotás során alkalmazandó alapelveket. Klauzál ennek is tagja volt (Varga 1980,25). A tervezet készítése közben a liberális és konzervatív résztvevők között folyamatos volt a vita, az esküdtszéket a konzervatív többség nem támogatta. A liberálisok ugyanakkor megosztottak voltak az esküdtképességgel kapcsolatban. Kossuth hívta fel rá a figyelmet, hogy a nemesség biztosan nem fog beleegyezni, hogy felettük a nem-nemesek - akár saját jobbágyaik ítéljenek, ezért fokozatosan kívánta kiterjeszteni az esküdtképességet, szemben Deákékkal (Varga 1980,15-16; 29). Az igazságszolgáltatás feudális értelmezése és gyakorlata a büntetések tekintetében természetesen eltért a liberálisok elképzeléseitől, az előbbi a büntetést megtorlásnak és visszari- asztásnak szánta, a testi fenyítést sem vetette el. A liberálisok ezzel szemben fontosnak tartották a büntetések nevelő, javító, a társadalom számára tanulságul szolgáló szerepét is (Varga 1980,9). A másik fontos különbség a két gondolkodásmód között a halálbüntetés megítélésében volt. A szabadelvűek, a halálbüntetés ellenzői jogtalannak tartották, mivel arra az állam nincs felhatalmazva, és nem ad lehetőséget az elítéltnek a javulásra és az esetleges hiba korrigálására sem. Szemere rámutatott, hogy a halálbüntetés erkölcstelen, mivel sújtja az elítélt családtagjait is (Horváth 1988,69). A választmányi vita során a konzervatívok kiálltak a halálbüntetés mellett, bizonyos fokú korlátozásokkal (Varga 1980, 37-38). A liberális eszmék dacára látható volt, hogy a nemesi közvélemény számottevően nagyobb része nehezen tudott volna lemondani a halálbüntetés intézményéről (Horváth 1988, 68). A bizottságok nagyon alapos munkát végeztek, Pulszky végig kapcsolatban állt Karl Joseph Anton Mittermayerrel, aki a korabeli Európa egyik legelismertebb büntetőjogi szakembere volt (Varga 1980, 6). A választmány munkájának eredménye Európa egyik legmodernebb büntetőtörvénykönyv-tervezete lett. E munka is mutatja, hogy ezen az országgyűlésen már konkrét, alaposan kidolgozott reformjavaslatok is megfogalmazódtak, amelyek csak emelik a diéta jelentőségét (Mérei 1980, 911). Az országgyűlés összehívása, Deák távolmaradása Az országgyűlés összehívása előtt az uralkodó azt a célt tűzte ki, hogy a kormány legyen többségben. Ennek érdekében kortesek járták a megyéket, hogy befolyásolják a választókat. Majláth Antal kancellár az udvart képviselve arra törekedett, hogy az ellenzék egységét megtörje, és megfossza karizmatikus vezetőjétől, Deák Ferenctől. A Zala megyében történtek miatt Deák 134
