A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kakucs Lajos: Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között. I.
Kakucs Lajos Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között. I. a resicai vas- és kohóműveket, ahol a forradalom idején fegyvereket és lőszert gyártottak a honvédség részére. Ezért a szabadságharc leverése után Zsigmondy Olmütz várába volt bebörtönözve. A városban működő védelmi bizottságban részt vettek: Zsigmondy Vilmos - elnök, Herglotz György kemenceszéki kőszénbánya tulajdonos, Fáber Ignác hámorgondnok - nemzetőr kapitány, Georghe Peran görögkeleti lelkész, Knapp János erdőgondnok, Grill József kovácsmester, Kelemen Jakab, Vagyóczy Nagy Károly, Ruzicska Ferenc, Bayer Ferenc, Adolf Diaconovici, George Pocrean. A 173 tagú nemzetőrség legfiatalabb tagja 18, a legidősebb 55 éves volt. 9 bányahivatalnok, 1 román pap, 2 tanító, 1 jegyző és 1 orvoson kívül, a többiek a vasművek munkásai, kézművesek, kereskedők és szolgák voltak. 1848-ban a 173 nemzetőr 4 csoportba szerveződött. Ezen kívül szerveztek egy 20 tagból álló tüzérségi osztagot, melynek minden tagja német nemzetiségű volt. A nemzetőrség tagjai nevük után Ítélve németek, magyarok, szerbek, románok és zsidók voltak. 1848. júniusában a nemzetőröket Temesvárról fegyverezték fel. A kiképzés után szeptemberben Asbóth Lajos - aki 1848. júniusában, őrnagyi beosztásban átvette a Krassó vármegye és a bánsági bányakerület nemzetőrségeinek parancsnokságát - tartott szemlét az időközben fekete egyenruhát öltött nemzetőrök felett. A resicai nemzetőrök visszautasították az Appel tábornok parancsnoksága alatt álló Karánsebesi Román Határőrezred ultimátumát. A veszély pillanatában Herglotz október végén Damjanicshoz fordult segítségért, kinek katonái november 7-én felszabadították Boksát és megerősítették Resica védelmét. Resica lakossága barikádok építésével készült fel a város védelmére. A következő hónapokban a bányavidéki nemzetőrök a karánsebesi határőrök, és az őket támogató környékbeli felfegyverzett román lakosság elleni harcokban vettek részt. A császárhű erők támadása december 18-án kezdődött. Ezekben a harcokban a nemzetőrség sikeresen használta a város melletti Kereszthegyen felállított resicai gyártmányú ágyúkat. Az első támadásokat a nemzetőrök visszaverték, de az időközben segítséget kapott határőrök és az őket támogató román felkelők hosszas harcok után felszámolták a resicai ellenállást. Kereszthegy tetején - az 1848-as harcokban elesett Georg Herglotz és társainak emlékére - 1874-ben állított vaskereszt szerencsésen átélte az elmúlt időszak viszontagságait (Mihalik 1899, 49; Mihalik 1896; Rusnac Re§ija; Vajda 1981). A szabadságharc leverése után betiltott resicai lövészegylet viszonylag korán, már 1855-ben, mint Scheibenschützen-Gesellschaftvolt engedélyezve (Milleker 1930,112). Valószínű, hogy ez a társulat, amely 1873-ban „Resicabányai Lövészegylet“ név alatt volt bejegyezve (Adatbázis). Az 1888. évi Schematismus meg is jegyezte, „meg nem bízható" adatok szerint 1883-ra tette a resicai Schützen-Verein alapítását. A jelzett forrás szerint a 44 aktív és 109 támogató, valamint 9 tiszteletbeli taggal rendelkező lövészek élén, mint első lövészmester Kalusay Friedrich és Reich Heinrich lövészmesterek álltak. A vezetőség tagjai közt Sommer Sigmund, Teytesak David, Steiner Moritz, Unterweger Fridolin, Schüller Carl, Knoty Julius és Klemens Frantz nevét említi. Az idézett forrás nem sorolta fel az aktív és támogató tagokat (Schematismus 79). Érdekességként szeretném megjegyezni, hogy az első világháború idején, 1917-ben a hatóságok újraengedélyezték a „Resicabányai Lövészegylet” működését (Adatbázis). Az első világháború végén, 1918. november elején - a rendfenntartás érdekében Resicán is létrehozták nemzetőrséget, melyet a később bevonuló szerb csapatok feloszlattak (Kakucs 2009, 98-102; Rusnac Republica). Ferencfalva, FranzdorJma Valiug Resica befolyása alatt álló Ferencfalván 1848- ban Anton Bartl római katolikus lelkész és Dr. Ferdinand Mayer orvos vezetése alatt felfegyverzett nemzetőrség alakult. 1848. december 24-én a Wolfsberg felől érkező karánsebesi román határőrök előtt az Anton Bartl vezette nemzetőrség letette a fegyvert (Das Banat 2011,179). Sándorháza, Alexanderhausen, ma Sandra A Németországban élő sándorháziak honlapja szerint a helység lövészegylete 1859-ben alakult (http://www.dvhh.org/alexanderhausen/). 123
