A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kakucs Lajos: Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között. I.
Kakucs Lajos Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között. I. közti osztrák-török háborúk idején, a román és szerb helységekben most az örökösödési háborúban résztvevő bánsági önkéntesek soraiból került ki a következő évtizedek kenézi és főkenézi tisztséget betöltő személyek többsége (Fene^an 1996,172). A bánsági bányavidéken alakult polgári védőerők esetében meg kell megemlíteni, hogy már 1738-ban a kincstár és a kitermelést valamint feldolgozást bérlő társaságok (Gewerkschaften) közötti szerződésben rögzítve volt, hogy veszély esetén utóbbiak kötelesek voltak megvédeni a bányákat és más ipari egységeket. Valószínű, hogy ezekhez az egységekhez tartozott az a két század bányakatonaság, Bergschützen-Compagnie, melynek támogatását a bécsi udvari kamara 1738 decemberében hagyta jóvá (Adattár I, 46). A bánsági bányavidékeken már 1738 előtt megalakulhattak azok a félkatonai alakulatok, amelyek a katonaság mellett megpróbálták biztosítani a telepesek életét, a bányák, kohók tevékenységét. 1738-ban, a Hartenfels bányamester parancsnoksága alatt álló, 188 főnyi felfegyverzett alakulat Oravica, Ujmoldova, Csiklova környékén próbálta megvédeni az ipari berendezéseket a törökökkel szimpatizáló román felkelő csapatok pusztításaitól. Hartenfels és más hivatalnokok által 1738 májusában a Tartományi Adminisztráció vezetőségéhez írott jelentések szerint a bányavidéken a következő félkatonai egységek léteztek:-Hartenfels parancsnoksága alatt 40 Bergschütze; -Potockon Schmidt kapitány alatt 120 Deutsche Landmiliz;-Majdanpeken 80 főből álló Schützen Compagnie; - Karasován a kohómester vezetése alatt álló 40 Bergschütze;-Moldován Sicircka hadnagy parancsnoksága alatt Schützen Compagnie;-Dognácskán Lemberger kohómester vezetése alatt álló Schützen Compagnie (Fene^an 1973,165-185). Az 1737-39-es évek bányavidéki eseményeihez kapcsolódhat a tény, hogy 1749-ben a szászkabá- nyai Hechxengarten bányamestert azért emelték a nemesek sorába, mert a bányász csapata élén visszaverte a Majdanpek felöl betört lázadókat (Das Banat 2011, 548). Úgy látszik, hogy a bányavidék védelmére alakított egységek elsősorban a bányák és kohók munkásainak és alkalmazottainak soraiból verbuválódtak. Hogy ezek tevékenysége nem csak a háborús évekre szorítkozott, arra utal egy 1740-ből származó adat, mely szerint a Bergschützen keretében tevékenykedő bányászok kérték, hogy a fegyvergyakorlatra és lövészetre fordított időt a bányában dolgozottnak ismerjék el (Wessely 1937, 55, 76). Az 1738-39 közti háború befejezése után is állandóan fennálló török fenyegetés, és a határvidéken tevékenykedő bandák megfékezése érdekében 1757-ben Szászka és Moldova vidékére a Landmiliz egységeit telepítették. Emellett az illető helységekben létezett a bányászok és kohómunkások sorából verbuvált bánya-katonaság, Bergschütz is. Az 1768. évi kiadások között a Freischiesgelder rubrika alatt Szászkán 80, az egész bányavidéken 281 Florin szerepelt (Kadan 1940, 67). 1789-ben az egykori Nagykikindai Katonai Körzet területén, a szerb lakosság körében több, úgynevezett szabadcsapat szervezéséről van tudomásunk. A Banater Freipartisten Corps név alatt szervezett egység aktívan részt vett a Szemendria menti harcokban (Borovszky é.n./b, 431). A török veszély elhárítása után az osztrák hatóságok gyorsan feloszlatták ezeket a csapatokat, melyek közül csak egyesek vettek részt a hadműveletekben. Ugyancsak belső katonai, védő-őrző szerepet töltöttek be a bánsági bányavidéken már létező, vagy most felállított polgári félkatonai egységek is. Ilyen volt az 1789. évi török háború idején az Udvari Katonai Tanács (Hofkriegsrat) megbízásából a Resicai Művek erdőfelügyelője, Beckmann által felállított 600 főnyi őrző csapat, amely kiadásainak felét a Hofkriegsrat viselte (Schreiber 1943,190). A határmelléki bánsági települések és bányavárosok polgári őrségeinek megszervezésében jelentős szerepet játszott az a tényező, hogy ezeken a területeken még a 18. század második felében is szinte szabadon garázdálkodtak a török területről betörő, török-szerb-román rablócsapatok. 1779 szeptemberében egy ilyen csapat teljesen felégette Mehádiát és kifosztotta Újmoldovát (Szentkláray 1870, 378-379). Ugyancsak a helyi rablóbandák megfékezésére 109
