A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kakucs Lajos: Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között. I.
Kakucs Lajos Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között. I. A délszláv határőrök és más önkéntes csapatok 1737-1739 között részt vettek úgy a törökök elleni harcokban, mint a velük szövetkezett bánsági román lakosság fegyveres felkelésének leverésében. Atartományi adminisztráció 1738 májusában keletkezett egyik átirata arról számol be, hogy a bánsági önkéntesek Banatische Volänters név alatt szervezett egységei a Cantacuzino regimentbe voltak besorolva (Adattár 1,188). 1738-ban a temesvári szerb polgárokból álló, 70 tagú önkéntes alakulat részt vett a törökökkel szövetkezett román felkelők elleni büntető hadjáratban (Marchescu 1941, 60). Felix Milleker arról tudósít, hogy 1739 januárjában először egy 230 főnyi szerb nemzetiségű polgárhad, majd német, magyar és szerb polgárokból álló második had indult el Temesvárról a Versec környékén tevékenykedő, és a törökökkel szövetséges román rabló csapatok szétszórására (Milleker 1886, 106-107). A kimondottan katonai tevékenységgel párhuzamosan a Temesvári Polgári Gárda, (Bürgergarde) és a Freie Compagnie néven említett önkéntesek (Barótinál Banatische Volänters) - Anton von Hammernek az 1839 be a bánsági pestisről, irt munkája szerint (Hammer 2011, 40-41) - biztosították a Pasa Kútjánál és a Zöld Erdő melletti vadászházban ideiglenesen felalított kórházak karanténját. Mivel a bánsági félkatonai erők 1738-39 között nem bizonyultak elégségesnek a tartományba betörő török hadsereg, és a melléjük szegődő román lakosság elleni harcban, a háború befejezése után a báró Engelshofen, bánsági kormánybiztos vezette hatóságok tervbe vették az addig a Tisza-Maros vonalát védő szerb polgárhad (Land Miliz) a Duna északi vonalára - Pancsovától Új-Palánkig - történő áttelepítését. A Tisza-Maros határőrvidék délre való áthelyezése a szerb milíciák ellenállása miatt késlekedett, ezért a hatóság 1746-1747 között - a Duna és a bánsági bányavárosok védelmére, főleg német paraszti elemekből - verbuvált bánsági polgárkatonaságot (National Miliz) helyezte át. Ez a zászlóalj nagyságú egység 1764 után beolvadt a szervezés alatt álló bánsági határőrezredekbe. A határőrezredek felállítása előtt, a vidék katonai erejének növelése érdekében az osztrák hatóságok a Temes-Duna vonala melletti Szekerény (Sefkerin), Torontálalmás (Jabuka), Pancsova, Tárcsó (Starcevo), Omlód (Omoljica), Bresztovácz (Aga-Brestováp), Kevepallós (Plocicas) és Kevevára (Kovin) helységekbe 8 század osztrák veterán katonát telepítettek át (Milleker 1925; Roth 1988). A Tisza-Maros vonalát őrző, volt szerb katonai határőrvidéknek a Duna vonalára való áttelepítése 1774-ben, a Mária Terézia császárnő által kibocsátott kiváltságlevél körzetételével befejeződött. Ez a kiváltságlevél biztosította a Nagykikinda, Vrányova, Melencze, Mokrin, Kiskikinda, Kárlova, Kumánd, Taras és Keresztúr katonai-településekből kialakított, úgynevezett Kikindai Terület (Kikindaer Districht) katona lakosságának kiváltságait. A bánsági polgári milíciák felállításával egyidejűleg országszerte intézkedések történtek a szabadcsapatok létrehozására. Kiinduló pontja ezeknek az intézkedéseknek az 1740 decemberében a Sziléziába benyomuló II. Frigyes porosz király által kirobbantott osztrák örökösödési háború volt. A szorongatott helyzetbe került császárnő által 1741-ben Pozsonyba összehívott magyar országgyűlés 13 új gyalog- és 15 új lovasezred felállítása mellett, - a háború idejére úgynevezett szabadcsapatok felállítását hagyta jóvá. A hadjárat végén ezeket a csapatokat feloszlatták vagy állandó csapattesteké alakították át. 1748-ban, az aacheni békekötéssel véget érő osztrák örökösödési háború idején alapított bánsági szabadcsapatok közül a vadászok (Jäger- und Scharfschützen Corps], valamint a horvát és szerb fegyveres alakulatok maradtak életben (Bánlaky 1928-1942). A bánsági adminisztráció 1744. évi egyik átirata szerint a hadszíntéri indulásra készen állta Bánsági önkéntesek zászlóalja (Banatische Volontärs Bataillon] (Adattár!, 195). Schwerke loan és Dimitro Craiovan, akik - a verseci kerületi tiszttartóság 1745-böl származó átirata szerint - átszöktek a poroszokhoz, ennek az egységnek katonái lehettek (Adattár I, 527). Az örökösödési háborúk idején alakulhatott a Banatische Freibatalion, amelyet egy 1746. január 29-én keletkezett udvari leirat felszámolt. Az egység továbbszolgálni akaró katonáit áthelyezték valamelyik sorkatonai alakulathoz (Adattár 1, 68). Akárcsak az 1736-1739. évek 108
