A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)

RÉGÉSZET - Szeverényi Vajk - Priskin Anna - Czukor Péter - Torma Andrea - Tóth Anikó: Élelmiszertermelés, település és társadalom a késő bronzkorban Délkelet-Magyarországon: esettanulmány Csanádpalota-Földvár erődített település alapján

Szeverényi - Priskin - Czukor - Torma - Tóth

Élelmiszertermelés, település és társadalom a késő bronzkorban

■ Vadállatok

■ Canis familiaris

■ Equus caballus

■ Sus scrofa domesticus

■ Ovis aries/Capra hircus

■ Bos taurus

19. kép: Késő bronzkori lelőhelyek állati maradványainak összehasonlítása

tekinthető egy reprezentatív mintának. Kajárpécen és Étfalvazoltánon azonban jóval több azonosítható állatcsont került elő, és a sertések aránya mégis 20% körüli. A kérődzőket a másodlagos termékeik [tej, gyapjú, igavonás) miatt is tenyésztették, amint azt az állatok korcsoport-eloszlása is bizonyítja (El Susi 2002,159; Kelemen 2009, 146; Tóth 2013). Ló csontokat Radnót kivételével mindenhol találtak, és a korábbi véleményekkel ellentétben (Choyke - Bartosiewicz 1999,245) a húsukért is tartották őket még a késő bronzkorban is. Az adatok alapján a csanádpalota-földvári állati maradványok eloszlása megegyezik a késő bronzkori általános mintázattal mind a vizsgált területen, mind valamivel keletebbre is (Sava 2005), sőt még a középső bronzkori adatokkal is egybeesnek (Bökönyi 1974, 32-34, 65-69; 1992; Choyke - Bartosiewicz 1999; Vretemark 2010). Ezek az adatok nem utalnak különleges, szelektív deponálási szokásokra.

Ugyanakkor néhány gödör igen gazdag állat- csont-anyagot tartalmazott, amelyet strukturált depóként, esetleg lakomák maradványaként értékelhetünk (Szeverényi et al. 2014,54). A 44.,

407., 439., 447. és 474. gödrök tartoznak ebbe a kategóriába. Nagy mennyiségű csont került elő belőlük, egy részük anatómiai rendben, ami arra enged következtetni, hogy néhány állatot.

vagy legalábbis részeiket, egyben deponálták, pl. a 44. gödörben. A 407. gödörben előkerült egy szarvasmarha koponya, míg a 474. gödörben a csontok alapján becsült húsmennyiség elérte a 600 kg-ot (Tóth 2013).

A botanikai leletekkel kapcsolatban a helyzet összetettebb. Az adatokat nehéz összehasonlítani más, egykorú lelőhelyekkel, mivel többnyire csak előzetes elemzéseket ismerünk, amelyek nem szisztematikus mintavételezésen alapultak, hanem önkényesen kiválasztott minták elemzésén. Bár ez csökkenti értéküket az összehasonlítás szempontjából, más komparatív anyag hiányában minden publikált eredményt figyelembe vettünk az egykorú és földrajzilag viszonylag közel eső lelőhelyekről. Összehasonlításraalkalmas botanikai anyagot ismerünk Gór-Kápolnahalomról (Ilon 2001; Gyulai - Torma 1996) és Balatonmagyaród- Hídvégpusztáról (Horváth 1994; Gyulai 1996), Dunakesziről (Szilas 2002; Gyulai 2002), és Poroszló-Aponhátról (V. Szabó 2004b; Gyulai 2010). Botanikai adatok ismertek még a nagyjából ebbe a korszakba tartozó, dél-szerbiai, Leskovac melletti Hissar lelőhelyről is (Medovic 2012) (20. kép)

A csanádpalotai botanikai leletek két szempontból tarthatók különlegesnek. Egyrészt, a lelőhelyen nagyobb mennyiségben került elő

58