A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
Terepbejárások, leletmentések és feltárások a 2014. évben
Terepbejárások, leletmentések és feltárások a 2014. évben szelvényünk közül a terület nyugati részén található kisebb szelvény negatívnak bizonyult, míg a földúttól keletre fekvő szelvény, leszámítva két végének egy-egy rövid szakaszát, régészetiig teljesen fedett volt. Itt azonban lényeges megjegyezni, hogy azokon a részeken, ahol nem jelentkezett régészeti korú jelenség többnyire közműveket, a közművekhez tartozó szerviz aknákat figyeltünk meg, vagy a teljes szelvény felülete bolygatott volt. A lelőhely nyugati szélét így továbbra is a Maty-ér egykori vízfolyásának szélénél húzhatjuk meg. A feltárás során előkerült 31 jelenség összesen 17 objektumhoz volt sorolható, amelyek a leletanyag alapján három korszakhoz tartoztak. Mind a régészeti korú, mind pedig a recens jelenségek foltjai jól kirajzolódtak a nyesett felszínen. A terület erős bolygatottságára utal a viszonylag nagyszámú recens jelenség, közmű előkerülése (8 stratigráfiai egység), illetve a feltárással vizsgált terület Ny-i végének teljes bolygatottsága. A régészeti jelenségek közül a szarmata időszak emlékei képviselik a legrégebbi megtelepedés nyomát. A szabadban álló kemence mellett, valószínűleg néhány, a kemence körül található, leletanyagot nem tartalmazó, ismeretlen korúnak meghatározott, méhkas alakú gödör is a korszakhoz tartozhatott. A szarmata időszak leletanyagát elsősorban a kemence platnijából származó nagy mennyiségű, gyakran díszített edénytöredék, valamint kis mennyiségben állatcsont és kőtöredék alkotják, de érdemes megemlíteni a kemence munkagödréből előkerült korallgyöngyöt is. A feltárás területén legnagyobb mennyiségben az Árpád-kor telepjelenségei kerültek elő, ami összhangban áll a lelőhelyen korábban végzett feltárások eredményével. A gödrök, árkok mellett kiemelendő a 10. számú kemence, amelyet egy kerítő árok oldalfalában alakítottak ki. Bár közvetlenül az ivóvíz vezeték mellett feküdt szerencsére annak árkának kiásásakor nem bolygatták, így teljes egészében, oldalfalával, boltozatával együtt feltárható, dokumentálható volt. A leletanyag zömét fazekakhoz és bográcsokhoz tartozó kisebb-nagyobb perem- és oldaltöredék alkotta. A feltárás munkatársai: Pópity Dániel, Gyűrősi Tímea régészek, Olgyay János, Gábor László, Nagy Norbert, Takács Gábor régésztechnikusok, valamint a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének hallgatói voltak. Varga Sándor Szeged - Szőreg C 151. lh. (Szív utca 16.) (48323) 2014 májusában próba- és megelőző feltárásra került sor Szeged - Szőreg C régészeti lelőhelyen. A feltárást a Szőreg Szív utca 16. szám alatti magánház építése (277 m2) tette szükségessé. A feltárt lelőhelyszakasz Szegedtől DK-i irányban elhelyezkedő Szőreg település egy kiemelkedő dombján, a Szív utcában helyezkedett el. A markáns kiemelkedésen található telek K-i vége mélyebben feküdt, itt korábban egy tó volt. Az épület alapozási árkainak a kiásása jelentette magát a próbafeltárást, mely során bronzkori és Árpád-kori kerámia töredékek kerültek elő. A felszín bolygatott volt a sok újkori telepjelenség által. Több régészeti korú objektumot vágtak, bolygattak meg. De a régészeti korú jelenségek között is sok szuperpozíciót tudtuk megfigyelni, különösen a feltárandó terület Ny-i felén. A régészeti korú jelenségek az ásatási területen elszórtan helyezkedetek el, de a K-i végében, már kevésbé volt fedett. A feltárás során mindösszesen 63 jelenséget tudtunk megfigyelni, melyből 29 bizonyult régészeti korúnak. A foltok az agyagos altalajon az átlag 40 cm vastag humusztakaró alatt jelentkeztek. Az előkerült jelenségek közül 11 Árpád-kori, 16 bronzkori, kettő pedig ismeretlen korú volt. A kutatott területen telepjelenségek, gödrök és árkok kerültek elő mindkét korszakból. Kivétel egy bronzkori sír, amelyet egy újkori ráásás nagyrészt elpusztított. Itt csupán az alsó lábszárak maradtak meg. A sírt nagyon sekélyen észleltük, hiszen a mai felszíntől 30-40 cm mélységben már előkerültek a váz csontok. Mivel a sír a dombtető közepén helyezkedett el ezért valószínű, hogy a dombtető felszíne már erősen lekopott a középső bronzkor állapotához viszonyítva. A most végzett belterületen zajló feltárás fontos adatokat szolgáltat a terület kutatása számára, hiszen a Szőreg-Perjámos kultúra névadó lelőhelyéhez tartozó település helyét még nem tudták 492
