A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Szeverényi Vajk - Priskin Anna - Czukor Péter - Torma Andrea - Tóth Anikó: Élelmiszertermelés, település és társadalom a késő bronzkorban Délkelet-Magyarországon: esettanulmány Csanádpalota-Földvár erődített település alapján
Szeverényi - Priskin - Czukor - Torma - Tóth Élelmiszertermelés, település és társadalom a késő bronzkorban rekonstrukciós vizsgálatokat segítik. Ehhez a maradványok részletes leírása (faj, lelet, oldal, mérhetőség, biometriai leírás - pl. marmagasság számítás -, antropogén és környezeti hatások, patológiás elváltozás, életkor) és azok különféle módszerekkel történő értékelése szükséges. A házi- és vadállat fauna maradványainak statisztikai értékelése jelen esetben részben a Kretzoi Miklós-féle természetes anatómiai régiók (törzs és végtagok fő test-tájakra osztva) és a H.-P. Uerpmann-féle húsminőség szerinti csoportosítás alapján történt, kiegészítve a Vörös István által publikált becsült minimum húsmennyiség értékének megadásával. (Vörös 2005; 2007) Kretzoi módszere szerint az adott csontok hiánya vagy túlsúlya, valamint a minden testtájjal képviselt állatok elkülönítése a csak hiányosan képviseltektől adatokat szolgáltathat az állatok hasznosításáról és annak módjairól. Az állatcsontok testrégiókra történő felosztása, az egyes testtájakat képviselő csontanyag mennyiségének értékelése azt mutatja meg, hogy az illető állatot egészben vitték-e a telepre, vagy nem, és ha nem, akkor melyik testtáját és hogyan (pl. lenyúzva). Az állat egyenletes megoszlást mutató csontanyaga helyi elejtést vagy mészárszéki levágást igazol; a hiányos csontváz a telepre részletekben történő behordást, vagy csak egyes részek beszállítását feltételezi. A terminális csontok hiánya a lenyúzott állat beszállítását, ezek tömeges előfordulása a bőr behozatalát bizonyítja (Kretzoi 1968; Vörös 2007). Az Uerpmann-féle vizsgálat során három húsminőségi kategóriát különíthetünk el, figyelembe véve, hogy az állat testrészei a hús mennyisége és minősége szempontjából igen eltérőek (Kretzoi 1968; Uerpmann 1974,310). A vizsgálat eredményeként az adott közösség étkezési szokásaira, húsfelhasználására vonatkozó következtetésekre juthatunk, figyelembe véve, hogy egy állat valamely testrésze, húsa mikor magas, közepes vagy alacsony „étkezési” értékű, kultúrafüggő, azaz időben és térben rendkívül eltérő és változatos. A két módszer alkalmazása kiegészítője lehet egy komplex zooarchaeológiai feldolgozásnak (VÖRÖS 2007). A vizsgált területen az emberi szelekciót követően felhalmozott állatmaradványok (a jobb és a bal oldal, valamint az életkor figyelembe vételével) alapján végzett minimum egyedszám 4.kép: Légifotó a csanádpalota-földvári 23. késő bronzkori árokról és folytatásáról a feltárt területen kívül. 44
