A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor: Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája
Csehó Gábor Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája fehér tippanos mocsárréten (Agrostetum albae), ecsetpázsitos mocsárréten [Caricivulpinae- Alopecuretum pratensis) és sziki kákásban [Bolboschoenetum maritimi) is megtalálta. Kaufmann Ernő [1897) és Kuthy Dezső (1900) hajósi adatát közli - az előbbi szerző az 1876-os dunai áradását követően óriási példányszámban figyelte meg -, továbbá Móczár Miklós (1957) Kiskunfélegyháza környékéről említi. Gaskó Béla (1992, 2008) arra a következtetésre jutott, hogy a Duna-Tisza közi semlyékeseken ezt a futóbogarat egyre inkább a rákosi keleti kékfutrinka [Carabus violaceus rakosiensis) váltja fel. Valószínűsíti, hogy a szikes kismedencék láncolatán keresztül juthatott el a futrinka a kiskunsági homokhát belső területeire. A legelső egyedet Bugacon a Fekete-széken sziki kákás [Bolboschoenetum maritimi) társulásból Barber csapdával mutattam ki. Később a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület Bugaci Erdei Iskola és Oktatóközpontja mellett mesterségesen kialakított tó közvetlen szegélyzónájában és a zsombéksásosban (Caricetum elatae) is sikerült egyelnem 1-1 példányt, ami a két faj együttes előfordulását bizonyítja. Carabus granulatus granulatus Linnaeus, 1758 - mezei futrinka Az Alföld és a dombvidék vizes élőhelyeinek jellemző ragadozója, hegyvidéken nagyon ritka. (Merkl-Vig 2009, Szél [et ah] 2007) Kiskunfélegyháza környéki gyűjtését Móczár Miklós 1957-ben közölte. Bugacon ezt a futóbogarat nem fogtam, de két publikáció is (Ádám- Merkl 1987, Tóth 1974) említést tesz róla. A Kiskunsági Nemzeti Park faunakatalógusában Nagybugac lelőhely szerepel, Tóth József (1974) négy társulásból közli, a Junipero-Populetum albae ligustretosum (buckavölgyekben jellemző) asszociációban egy, a Festucetum vaginatae juniperetosum (pionír típus, a teljesen csupasz, szélvert buckatetőkre jellemző) cönózisban egy, az akkor növény-cönológiai hovatartozásában még tisztázatlan galagonyás nyárasban egy, valamint a Convallario-Quercetum származékból (aminek növény-cönológiai hovatartozása akkor még szintén tisztázatlan) öt példányt csapdázott. Itt megjegyezném, hogy ez a futrinka a meglehetősen arid élőhelyeket, mint a buckatető, nem preferálja. Valószínűleg szezonális vándorlásról lehet szó, ami a genus több tagjánál is megfigyelhető. Gaskó Béla (1998) legtöbbször fűzligetekben (Leucojo aestivi-Salicetum albae), vegyes fajösszetételű lombos erdőben és ültetett tölgyesben [Quercetum roboris cultum) találta, de kimutatta mocsári sásosból [Caricetum acu- tiformis), ültetett fenyvesből [Pinetum nigrae cultum), tiszai tölgy-kőris-szil ligetből [Fraxino pannonicae-Ulmetum), széleslevelű gyékényesből [Typhetum latifoliae), nádasból [Phragmitetum communis), szürke nyáras pusztai tölgyesből [Populo canescenti-Quercetum roboris), pannóniai kékperjés rétről [Succiso-Molinietum hungari- cae), fűzláp [Calamagrosti-Salicetum cinereae) szegélyzónájából, zsombéksásosból [Caricetum elated) és telepített szürke nyárasból [Populetum canescentis cultum) is. Lelőhelyeiből megállapítható, hogy inkább a fás vegetációhoz kötődik. Carabus cancellatus adeptus Kolbe, 1913 - kis ragyás futrinka A bogár túlnyomó többségében éjszakai életet él, nappali aktivitást szaporodási időszakban mutat. Párzása május-júniusban a legaktívabb, az új generáció július-augusztusban bújik elő. (Simon 1995) Táplálékát főképp bogarak és rovarlárvák alkotják, de feljegyezték gyümölcsfogyasztását is. (Hieke 1975) Az Alföldön előforduló ragyás futrinkát Csíki Ernő még Caracus cancellatus tibiscinus fajváltozatként írta le, de az általa felsorolt lelőhelyek között kishunsági nem szerepel (Csíki 1906). A futrinka a Kiskunsági Nemzeti Park faunakatalógusában is ezen a néven szerepel. Gaskó Béla (2009) szerinta Tisza mentén honos Carabus cancellatus tibiscinus egyedei kelet-nyugati migráció révén, a Duna-Tisza közi semlyékes vonulatokat követve a Kiskunságban is elterjedtek. Az időközben létrejött 15-20 km-es izolációs zóna egy új alfaj kialakulását eredményezte. A Carabus cancellatus adeptus populációi a Pesti-síkság és a Kiskunság mezofil élőhelyeit népesítik be - előkerültek láperdőkből, füzesekből, nedves rétekről, és nádasokból is - (Szél [et al.] 2007), amit Gaskó Béla (1998) Csongrád megyei adatai is alátámasztanak (ebben a munkájában még Carabus cancellatus kiskunense - leírás alatt 375
