A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor: Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája
Csehó Gábor Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája- néven említi). Ő legtöbbször pannóniai kékperjés rétekről (Succisio-Molinietum hungaricaé], nádasból (Phragmitetum communis) és mocsári sásosból (Caricetum acutiformis') mutatta ki, de megtalálta zsombéksásosban (Caricetum elated), sziki kákásban (Bolboschoenetum maritimi), fűzláp (Calamagrosti-Salicetum cinereae) és fűzliget (Leucojo aestivi-Salicetum albae) szegélyzónájában, telepített szürke nyárasban (Populetum canescentis cultum), valamint vegyes fajösszetételű lombos erdőben. Bugacon a Fekete-széken sziki kákás (Bolboschoenetum maritimi) társulásban, nagyobb számban pedig Jászszentlászló és Móricgát határában lévő buckaközi kékperjés réten (Molinio-Salicetum ros- marinifoliae) csapdáztam. Ádám László és Merkl Ottó (1986) Nagybugacon mocsaras helyeken és nádasokban gyűjtötte. Carabus convexus kiskunensis Ádám & Merkl, 1986 - kiskunsági selymes futrinka Az alfaj 1986-os leírásában a Kiskunság és a Pesti-síkság homoki tölgyeseiből, illetve éger-kőris láperdő szegélyzónájából jelzik. (Ádám-Merkl 1987) Az alfaj tipikus erdei elem, mely leginkább a hajdani láperdők maradványaihoz kapcsolódik, de másodlagos élőhelyeken is előfordul. (Gaskó 2009) Szél Győző és szerzőtársai (2007) a homokon kialakult nyárasok és tölgyesek jellemző fajának tekintik. Akisbugaci részen ültetett szürkenyarasban talajcsapdáztam 16 példányát 2002. július 7. és 14. között; hogy a további gyilkolást elkerüljem, az egyszeri felszedést követően a csapdasort megszüntettem. Az eddig ismert legközelebbi előfordulási helye Kecskemét, ahol 1904. május 8-án fogták. Carabus hungaricus hungaricus Fabricius, 1792- magyar futrinka Az állat hazánkban fokozottan védett és szerepel a Natura 2000 Élőhelyvédelmi Irányelvének II. sz. függelékében (13/2001. (V. 9.) KÖM rendelet). Ez a ragadozó tipikus sztyeppelemnek tekinthető, mely a Duna-Tisza közén a meszes homoktalajú zárt és félig nyílt gyepeket kedveli, de akácosok és fenyvesek szegélyzónájában is él. (Ádám-MERKL 1986, Bérces [et al.] 2007, Bérces [et al.] 2014, Szél [et al.] 2006). A szegedi József Attila Tudományegyetem Állattani Tanszékének ökológiai munkacsoportja a homokpuszták vizsgálata során megállapította, hogy a bogár a Kiskunságban a borókás fehér nyárasokkal tarkított homokbuckákhoz kötődik, ahol leginkább a buckaközökben fordul elő. (Szél [et al.] 2006) Markó Viktor kutató- csoportja nagy számban mutatta ki a bugaci Ősborókás és a Nagylegelő Festucetum vaginatae társulásából. (Szél [et al.] 2006) Németh Csaba és Rudner József szóbeli közléséből tudjuk, hogy Bugac térségében több gyeptársulásból, sőt telepített szürke nyárasból is előkerült. Talajcsapdával a homoki legelő (Potentillo are- nariae-Festucetum pseudovinae) két mélyebb pontjáról (az egyik a Szegedi Tudományegyetem Ökológia Tanszék Kutatóháza előtt lévő karám mellett, a másik pedig a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület Bugaci Erdei Iskola és Oktatóközpontjától északra helyezkedik el) gyűjtöttem. Legnagyobb aktivitását - az irodalmi adatoknak megfelelően - szaporodási időszakában (nyár végétől ősz végéig) észleltem, ekkor nappal is mozogtak. Legtöbb példánya szeptember 26. és október 19. között esett a csapdába, ezután ezek működtetését be is szüntettem. 2003. augusztus 30. és szeptember 13. között Ócsa mellett, az alsópakonyi katonai lőtéren ugyanebben a társulásban sörcsapdával 62 egyedet fogtam (ezután a csapdasort felszámoltam). Carabus violaceus rakosiensis Csíki, 1906 - rákosi keleti kékfutrinka Az alfaja kizárólag a Duna-Tisza közén honos, Csongrád megyei adatai alapján oli- gotop, jellemzően gyepi (campestris) elem, bár Szél Győző, Retezár Imre, Bérces Sándor, Fülöp Dávid, Szabó Krisztián és Pénzes Zsolt (2007), továbbá Ádám lászló és Merkl Ottó (1986) inkább a nyíltabb erdőtársulásokat (homoki tölgyeseket, nyárasokat és láperdők széli zónáját) tekinti az állat elsődleges élőhelyének. Gaskó Béla (2009) elsősorban fűzlápokból (Calamagrosti-Salicetum cinereae), sásrétekről (Caricion), széleslevelű gyékényesekből (Typhetum latifoliae) és nádasok (Phragmitetum communis) száraz szegélyzónáiból közli, de kisebb számban 376
