A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor: Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája
Csehó Gábor Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája A területen talált védett Coleoptera fajok jellemzése (Az egyedi jellemzéseknél a morfológiai bélyegek ismertetésétől eltekintettem.) Cicindela campestris Linnaeus, 1758 - mezei homokfutrinka A palearktikus elterjedésű ragadozó bogár, faunaterületünkön elég gyakori. (Csíki 1906, Székessy 1958) Főleg hegy- és dombvidékek kötött talajú gyepjeiben, cserjéseiben, erdei tisztásain fordul elő, de a síkság rövid füvű, zárt rétjein is él, a kopárokat viszont kerüli. (Ködöböcz 2007, Merkl 2003, Merkl-Vig 2009, Székessy 1958) Vángel jenő cikkében lelőhelyei között (Kiskun)Félegyháza is szerepel, Móczár Miklós (1957) Kiskunfélegyháza környékén gyűjtötte. Bugacon leginkább a homoki legelő (Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae) mélyebb fekvésű részein található. Az éger-kőris láperdőben (Fraxino pannonicae-Alnetum) leásott talajcsapdából egyetlen példánya került elő. Ádám László és Merkl Ottó (1986) a Kiskunsági Nemzeti Park faunakatalógusában Bugacról is említi. Cicindela hybrida Linnaeus, 1758 - öves homokfutrinka Az egész Magyarországon honos ragadozót Csíki (1906) még közönségesnek tartja. Leginkább az alföldi és a folyók menti homokos habitatokat kedveli, de művelt parcellákban (gabona- és burgonyaföldeken) is él. (Székessy 1958) A Duna-Tisza közén a gyér növényzetű, nyílt homokpuszták, buckás területek a faj tipikus élőhelyei. (Ádám-Merkl 1986, Ködöböcz 2007, Merkl 2003, Merkl-Vig 2009) Móczár Miklós (1957), Székessy Vilmos (1958) és Vángel Jenő (1906) Kiskunfélegyházáról is említi. Bugacon, az Ősborókásban tömeges, de a CSEMETE Oktatóközpontja melletti homoki legelő [Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae) magasabb térszintű részén is találtam két példányát. Ádám László és Merkl Ottó (1986) Nagybugacon és a Nagybugaci-erdőben is fogta, munkájukban ez a faj Cicindela maculata néven szerepel. Cylindera arenaria Viennensis (Schrank, 1781) - parti homokfutrinka Faunaterületünkön mindenütt előfordul, de a folyók homokos partján, valamint szikes területeken igen gyakori. (Csíki 1906, Székessy 1958) Merk Ottó és Vig Károly (2009) a szo- loncsák szikesek jellemző bogarának tartja. Móczár Miklós (1957) Kiskunfélegyházán fogta. Számuk napjainkra erőteljesen megritkult. Ádám László és Merkl Ottó (1986) Nagybugacon gyűjtötte. Calosoma auropunctatum (Herbst, 1784) - aranypettyes bábrabló Az állat a síkság és a dombvidék enyhén hyg- rofil füves térségének ragadozója (Gaskó 2008), bár többen inkább sztyeppi (homokon, löszön és szikes talajon kialakult száraz gyepi) elemnek tartják. (Ádám-Merkl 1986, Merkl-Vig 2009, Szél 1996) Csongrád megyében kiszáradt gyepekből eddig még nem (Gaskó 2008), de kisebb egyedszámban szolonyec szikfoknövényzetből [Puccinellietum limosae), kiskunsági szikfoknövényzetből [Lepidio crassifolii-Puccinellietum limosae) és löszlegelőről [Cynodonti-Po'étum angustifoliae) sokfelé előkerült. (Gaskó 1998) A mezőgazdaságilag művelt területek közül a lucernásokban és a borsóföldeken alkalmanként tömeges is lehet. Általában éjszaka vadászik, táplálékai leginkább hernyók - például az ezüstgammás aranybagolyé [Autographa gamma) - és más lágyabb testű gerinctelenek. (Ádám-Merkl 1986, Merkl-Vig 2009) A bugaci példányok kivétel nélkül lucernaföldről származnak. Carabus clathratus auraniensis J. Müller, 1902 - balkáni szárnyas futrinka A bogár a tartósan nedves területek ragadozó faja. Gaskó Béla (1998) Csongrád megyében legtöbbször fűzligetekből [Leucojo aestivi-Sali- cetum albae) gyűjtötte, de tiszai tölgy-kőris-szil ligetben [Fraxino pannonicae-Ulmetum), ültetett tölgyesben [Quercetum roboris cultum), rekety- tyés fűzláp [Calamagrosti-Salicetum cinereae) szegélyzónájában, zsombéksásosban [Caricetum elatae), nádasban [Phragmitetum communis), széleslevelű gyékényesben [Typhetum latifoliae), 374
