A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor: Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája
Csehó Gábor Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája 5-6 cm átmérőjű ablakot vágtam, a tetején egy erős drótkampót fűztem át. Csalogatóanyagnak 3 dl száraz fehérbort használtam, mivel féltem, hogy a vörösbor hosszabb távon elszíneződéseket okozhat a bogáron. A módszer előnyei hasonlóak az előzőekben említettekhez. A flakonokat a fák lombkoronaszintjében [3-5 méter magasságban) részben a törzshöz közel, részben külső ágakon helyeztem el. Egy csapdatelep 10 palackból állt, amelyeket 4 erdőfoltba telepítettem. Ezeket 2001-ben, 2006-ban és 2007-ben április közepétől szeptember elejéig működtettem, kéthetenként ürítettem és töltöttem újra őket. Mindegyik csapdatelep pontos helyét Garmin típusú GPS készülékkel határoztam meg. A hagyományos terepmunka alapja az egyelő módszer. Ennek több változatát alkalmaztam, a rönkforgatást, a kérgezést, a szippantózást és a fűhálózást [az utóbbit tömeggyűjtésre is használtam). A Scarabaeidákat leggyakrabban trágyából, csipesszel szedtem ki, illetve a talajból ástam ki. Meleg nyári napokon, sötétedés előtt feltérképeztem a teljesen friss, „alig bebőrödzött” tehénlepényeket, majd az est beálltával [21 és 24 óra között) erős fényű zseblámpával kerestem a jövevényeket. A dél-alföldi megfigyeléseink alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a Scarabaeus typhon, csak ilyen állagú alapanyagot használ fel galacsinjainak készítéséhez. Medvegy Mihály és Muskovits József [1994) beszámoltarról, hogy több bogarász a sötétedés beálltával a magával vitt friss lótrágyán az óriás galacsinhajtók tucatjait találta. Bugacon friss tehénürülékkel hasonló eredményt tapasztaltam. A fényre jól repülő fajokat UV sugárzást is kibocsájtó higanygőz égővel csalogattam, amit egy HONDA típusú aggregátorral működtetettem. A leszálló felületet az izzó mögötti állványra szerelt fehér lepedő biztosította, ami a talajon benyúlt az fényforrás alá is. A lámpázást a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület Bugaci Erdei Iskola és Oktatóközpontja mellett, az Ősborókásban és a Nagyerdő ültetett tölgyesének nyiladékában végeztem. A gyűjtések meleg nyári estéken alkonyattól hajnali 2 óráig zajlottak. Egyeléseket és lámpázásokat 13 éven keresztül végeztem. A vizsgált társulások jellemzése Az általam vizsgált terület a magyar flóratartomány [Pannonicum) alföldi flóravidékének [Eupannonicum) Duna-Tisza közi flórajárásához [Praematricum) tartozik. (Pócs 1991) 1. Festucetum vaginatae Rapaics ex Soó 1929 em. Borhidi 1966 - nyílt, évelő, mészkedvelő homokpusztagyep Hazánk egyik legspeciálisabb, egyben legnagyobb kiterjedésű bennszülött növénytársulása, amelynek növényzete félsivatagi jellegű és mészkedvelő, kontinentális elemekben gazdag. [Borhidi 2003) Általában a legszárazabb és legsoványabb helyeken tenyészik. [Jakucs 1991) A homokbuckák tetején ebbe a cönózisba raktam le talajcsapdáimat. l.Junipero-Populetum albae [Zólyomi ex Soó 1950) Szodfridt 1969 - nyáras-borókás Homokon szubklimax társulásnak tekinthető ez a Duna-Tisza közének északi felén karakterisztikus cönózis. [Gaskóné 1987) Az extrazonális, a talajadottságok hatására kialakult növénytársulás, a homokbuckák változatos felszíni formáin jött létre. [Borhidi 2003) Ennek pionír típusát, a Festucetum vaginataejuniperetosum asszociációját - ami mindig buckatetőkön, szélsőségesen száraz termőhelyeken jelenik meg [Borhidi 2003) -, buckaoldalban csapdáztam. 3. Galio veri-Holoschoenetum vulgaris [Hargitai 1940) Borhidi 1996 - szürke kákás homoki gyep A laposabb buckaaljak szélesebb sávot alkotó gyeptársulása. A buckaközi lápszemek kákás vegetációjába, a lassú kiszáradás következtében, megjelennek a száraz gyepek elemei, így egy kétszintű, laza szerkezetű gyeptársulás jön létre, amely a buckaközök egyik jellemző növényasszociációja. [Borhidi 2003) A harmadik sörcsapda transzektet ebben a társulásban helyeztem el. 4. Bolboschoenetum maritimi Eggler 1933 - sziki kákás Intrazonális, a kontinentális sztyepp és erdőssztyepp zónához kötődő társulás, amely általában rövid idejű vízborítás mellett alakul ki, és a vegetációja többnyire igen fajszegény. [Borhidi 2003) Ezt az asszociációt a Fekete-széken talajcsapdáztam. 369
