A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
A SOKOLDALÚ MÓRA... EMLÉKÜLÉS MÓRA FERENC TISZTELETÉRE - Csizmadia Edit: A feminista Móra. Móra Ferenc és a feministák kapcsolata sajtócikkek tükrében (1908-1928)
Csizmadia Edit A feminista Móra szegedi művészvilág múzsája volt, festőket, költőket egyaránt megihletett. Móra Ferenc „kisinasa” 1923-ig a könyvtár munkatársa volt, ezután férjhez ment és elköltözött Szegedről.16 Turcsányiné, a Feministák Szegedi Egyesületénekjövendő elnöknője 1913 karácsonyán nyilatkozatában így jellemzi a 20. századi új, modern nőtípust a Délmagyarország hasábjain: „Alturista érzelmei, progresszív gondolkodás, sociális munkára késztetik. Sarkallják, buzdítják, hogy tehetségét, képességét a köz javára is értékesítse." A feminizmus szegedi zászlóbon- togatói most szervezkednek egyesületbe, mely mint a budapesti Feministák Egyesülete szegedi fiókja fog működni. Sorakozzon eszméi mellé mindazon melegen érző asszony és férfi, aki az igazi fejlődés és haladás híve...” 1914 - Feminizmus 1914. január 11-én tehát valóban megalakul a Szegedi Feministák Egyesülete. Ahogyan a Szegedi Napló tudósítója fogalmaz: „modern eszmék iránt fogékony lelkes úrinők” gyűltek össze az alakuló ülésre a városháza közgyűlési termében. Kiemeli, hogy a kezdés azért tolódott fél órát, mert a teremben előzőleg a Gyermektanulmányi Társaság tartotta ülését, s ennek mintegy folytatása lett a feministák gyűlése jelentősen meggyarapodott közönséggel. A Gyermektanulmányi Társaság vezetője az a Domokos Lászlóné Löllbach Emma volt, akivel a feministák vezérkarában is találkozhatunk, akinek férje dr. Domokos László újságíró, Móra közeli barátja. Dr. Domokos Lászlóné volt „az első számú szerelem, asszonyszerelem Móra életében”, ahogyan Cs. Sebestyén Károly fogalmaz az Emlékezés Móra Ferencről című írásában.17 A Szegedi Napló és a Délmagyarország január 13-i részletes beszámolói egyaránt kiemelik Turcsányiné programbeszédét, amelyben kifejti az egyesület céljait. Ebben központi szerepet kap 16 Péter László: Nők Móra életében és műveiben. In: Mindenkor csak feléd nézek, Szeged. Válogatott írások. Szeged, Bába és Tsa Kiadó, 143-152. 17 Sebestyén Károly, Cs.: Emlékezés Móra Ferencről. Somogyi Könyvtári Műhely, 18. évf. (1979] 1/4 sz., 3-10. a feminizmus meghatározása: „A feminizmus fogalma alatt értjük ama törekvést, hogy a nő az állami, társadalmi, a gazdasági élet minden terén, egyenlő kötelességekkel és egyenlő jogokkal ugyanúgy érvényesülhessen, mint a férfi és hogy egyben megszűnjenek mindazok a korlátozások, melyeket távolról sem a természet, hanem egyes- egyedül a férfiak teremtette jogrend és szokások állítottak gátakul az érvényesülés elé.” Kiemeli azt is, hogy a 1913-ban megrendezett nőjogi kongresszus hatására határozták el a szegedi feminista egyesület megszervezését. Glücklich Vilma a budapesti központ kiküldöttjeként hangsúlyozza, hogy szeretnék elérni, hogy a mozgalom ne centralizálódjék Budapestre, hanem a vidék „intelligensebb városaiban" is legyenek centrumai. Ezután megválasztották az egyesület tisztikarát és választmányi tagjait: Jóny Lászlóné, az egyesület elnöke, társelnöke: Domokos Lászlóné és Bödőné Trinksz Paula lett, titkár: Kárász Józsefné és Kovács Margit, jegyzők: Vajda Béláné és dr. Erdényi Jenőné. A választmányi tagok között: Engel Lajosné, Klug Péterné, dr. Turcsányi Imre neve szerepel. Ugyanezen a napon jelenik meg Móra nyílt levele a Máról-holnapra rovatban Feminizmus címmel. Az időzítés nem lehet véletlen! Az 1910 óta nem volt olyan írása, ami a feminizmussal foglalkozott volna, három év hallgatás után lányának címzett, személyes hangú, de nyilvánosságnak szánt üzenettel, egyfajta feminista „röpirattal” jelentkezik. Szembetűnő a homlokegyenest más nézőpont, az előző évek fricskát, élcelődést és negatív kritikát bőségesen tartalmazó szövegeivel összehasonlítva. Itt billen tehát át tehát a mérleg nyelve a feminista nézőpont felé. Véleményem szerint ezt a változást Móra életében és gondolkodásmódjában- a feminista ismerősök és barátok mellett- a megszólított: maga Panka személye hozta. Egyetlen, rajongásig szeretett leánya, későbbi belső bizalmasa, aki ekkor tizenegy éves kiskamasz, mégis a szövegben mint menyasszonyt emlegeti. A felütés végrendelkező öregembere a nagy időbeli ugrással teremt kapcsolatot az utolsó bekezdések jövendő felnőtt Pankájával. Ebben a cikkben sem nélkülözi a tőle megszokott anekdotikus hangvételt, az iróniát, sőt öniróniát, s itt is egy valós előző napi 297
