A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
A SOKOLDALÚ MÓRA... EMLÉKÜLÉS MÓRA FERENC TISZTELETÉRE - Csizmadia Edit: A feminista Móra. Móra Ferenc és a feministák kapcsolata sajtócikkek tükrében (1908-1928)
Csizmadia Edit A feminista Móra vita indítja el a megfogalmazott gondolatokat. A szöveg két jól elkülöníthető részre tagolódik, az egyik a bevezető, amelyben önmagáról ír, mint megöregedett, mindenre, akár a halálra is elkészült apáról. Egyfajta végrendelkezésképpen szól: „Hát azt akarom mondani Panka, lelkem - örökségednek egy része már ez, tedd el jól, túl a hajsütővasak hatáskörén - hogy majd amikor én belekerülök az istenke szemetesládájába, akkor tudod te meg, mi az a feminizmus, amiről az előző este olyan nagy vita volt az asztalnál."18 A helyzetet szinte látjuk magunk előtt. Ismerősei köréből többen a másnapi alakuló ülés részvevői lehettek, s így a társalgás az asztalnál valószínűleg, - mint aktuális közéleti témáról - a feminizmusról is szólt. Ennek a vitának a fültanúja, részese lett Panka is: „Volt, aki azt mondta, hogy a nyírotthaj feminizmus, volt, aki a cigarettázást találta annak, de az aranygaluska elégetése szintén feminizmusnak minősíttetett. Azt hiszem ez a definíció ijesztett meg téged és ez mondatta veled, hogy te nem vagy feminista." Ez hát a köznapi történet, amiből kiindulva eljut az általános következtetésekig. Több fontos kijelentése is van, ami segít megérteni a feminizmushoz fűződő ellentmondásos viszonyát. „Én magam nem szóltam bele a vitába, mivel mindenki egyetértett abban, hogy a feminizmus destrukció, és tudod, hogy én ijedős ember vagyok." Két lényeges támpontot is az ez a mondat az értelmezéshez. Az egyik, hogy kívülálló marad, nem száll bele a vitába, a másik, hogy a feminizmust a társaság tagjai destrukciónak, rombolásnak tartják, és ez félelmet kelt benne, mert ő félénk. Móra nem forradalmár típus, minden harcos, netán romboló ideológia félelmet kelt benne, távolságtartásra ösztönzi. A következő rész a tézisek megfogalmazása, amiben a „négyszemközt" szót természetesen szándékosan hangsúlyozza ki: „így négyszemközt azonban megmondhatom neked, kislányom, hogy én azt hiszem, ha akarod, ha nem, te magad is feminista vagy. Nagymama még csak elemi iskolába járt, anya már képzőt is elvégezte, neked már érettségid van: hát mi ez, ha nem feminizmus. [...] S hogy te filozófiát akarsz tanulni az egyetemen, nincs az az antifeminista szittya, aki 18 Feminizmus. SzN, 1914. jan. 11., 5. azon megütköznék. Hát ez az a feminizmus, fiam, amit már nem lehet visszacsinálni.” Keresetlen egyszerűséggel világítja meg a feminizmus előretörésének lényegét a saját családjukból vett párhuzammal. Úgy tűnik, hogy az 1908 óta eltelt néhány évben a „nyárspolgárok - modernek" ellentétpárját a „szittya antifeminista - feminista” szembeállítása váltotta fel. A következő rész egységes tömbj e, m integy „egy levegőre" elmondott hosszabb érvelés, melynek minden mondata száz év távlatából kísértetiesen mainak, aktuálisnak tűnik. Előrevetíti a következő évekre jellemző radikálisabb szerepvállalásának új hangját. „Majd ha a tanácsos uraknál koldulsz a bizonyítványaiddal, és nem eresztenek be hozzájuk, mert nő vagy, vagy nem eresztenek ki tőlük, mert nő vagy.[...] Ha férfi volnál, megtapsolnának, és azt mondanák, lángész vagy. így megcirógatnak, és azt mondják, szép a nyakad. Majd ha békességben élsz a kis szobádban, macskák, kutyák, kanárik és Meredith-regények közt, piros korallal a füledben és fájdalommal a szád szögletében, mert a szomszédék cselédje úgy igazítja útba a suszterinast, hogy »ott a sarokban lakik a vénkisasszony« - és aggleánynak lenni szégyen, csak agglegénynek lenni dicsőség. Vagy, ha feleség leszel, talán nagyon boldog feleség és nagyon boldog anya, és asszony voltod mégsem engedi, hogy ember légy - majd akkor tudod meg, kisszívem, mi az a feminizmus." Az utolsó bekezdésben az idősíkok váltogatásával előbb menyasszonyként ír Pankáról, akinek az esküvőig még sokat kell tanulnia és a főzőtudományát fejlesztenie, de emellett ő fogja megírni azokat a regényeket is, amiket ő nem tudott. A zárómondatban ismét visszautal a jelenre, mint a jövő múltjára: „amikor te kisebb voltál, és én nagyobb még." Váteszi látomás is ez az író-apa részéről, hisz lánya épp tíz év múlva, 1924-ben megy férjhez Vészits Ferenchez, és Panka lesz egyike azoknak, akik Móra műveit gondozzák, sőt maga is megpróbálkozik írással. A végrendelkező lányos apa és író nyilatkozik meg itt, aki a feminizmussal kapcsolatos gondolatain keresztül hagyja örökül a felnőtt női léthez szükséges tudást. Ezt az írást 298
