A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
A SOKOLDALÚ MÓRA... EMLÉKÜLÉS MÓRA FERENC TISZTELETÉRE - Somogyvári Ágnes: Móra Ferenc régészeti feltárása 1931-ben Szabadszálláson
Somogyvári Ágnes Móra Ferenc régészeti feltárása 1931-ben Szabadszálláson egy hiányzó nyakú urna rajza szerepel. Megmaradt az urna (lsz: Ő.53.22.9) és töredékekben a tál (1. tábla 5.) is [lsz: Ő.53.22.10.). „Szsz. 1931. IX. 11.7. Láncdíszes urna tállal, kis edénnyel, de nemcsak széthullott, hanem szét is mállott. Az edényeken kívül összeoxidálódott bronz tárgyak, amelyek közül néhány lunulát sikerült ki....ni.” [5. kép] A noteszben nincs rajz és csupán szűkszavú leírás található. A sírlapra rajz készült és a feljegyzés is részletesebb. Az urnát a legnagyobb kihasasodás fölött körbefutó benyomkodással tagolt borda díszíthette, száján tállal került elő, az urnán kívül kis edény, bronz tárgyak, amelyek között néhány lunula is volt. A síregyüttesből atál [lsz: 0.53.22.11.),valamintszívalakúbronz csüngök töredékei [lsz: 0.53.22.13,14.) és bronz lunulák [lsz: Ő.53.22.12. és Ő.53.236.8-10.) maradtak meg. [2. tábla 1, 2.) „Szsz/ 1931. IX. 11. 8. Igen nagy urna, széthullott, kis edény. Tál.” A noteszben nincs rajz és ott még úgy szerepel, hogy se tál, se kis edény. Mivel a sírlapra már mindkettőt felvezette Móra, ezért valószínűleg az urnán belül találták meg azokat. A leltárkönyvben egy urna töredékei (lsz: Ő.53.22.15.) és egy füles kis kancsó (lsz: 0.53.22.15/a) szerepelnek ennél a sírnál. (2. tábla 4.) „Szsz/1931. IX. 11.9. Nagy urna, széthullott, tál nincs (talán benne) kis edény." A sírban az urna mellől került elő a kis fülesbögre. A leltárkönyvben ennek az anyagnak nincs nyoma. „Szsz. 1931. IX. 11.10. Urna, széthullott, rajta tál (széthullott).” Az urnán a tál szájával felfelé volt. A leltárkönyvben egyik tárgy sem szerepel. „Szsz. 1931. IX/11.11. Igen nagy, két fülű urna, széthullott, se kis edény, se tál (benne?)." Leltárkönyvben nem szerepel. A 12. sírról a noteszben sincs feljegyzés. A 13. sírról csupán rajz készült, leírás nem. A rajzon egy urna és az urna száján a borítótál látható. A múzeumban beleltározott leletanyagban megtalálhatók az urna (lsz: Ő.53.22.17.) ésaborítótál (lsz: Ő.53.22.16.) töredékei. „Szsz 1931. IX.11. 14. Urna, tányér, széthullott.” A rajzon látható, hogy a nagy méretű urnát fedőtál borítja. A múzeumban megtalálhatóak mind az urna (lsz: Ő.53.22.21.), mind a tál (lsz: Ő.53.22.20.). (2. tábla 3, 6.) „Szsz. 1931. IX. 11.15. Urna, tál széthullott. kis edény.” A noteszbe írt feljegyzés részben eltér a sírlapon lévőtől: „tál rajta, É-ra kis bögre.” A rajzon látható az urna szájára helyezett tál ugyancsak szájával felfelé és az urnán kívül lévő kis fülesbögre. Ez a noteszben az urna bal oldalán, a sírlapon az urna j óbb oldalán látható. A leletanyagból az urna töredékei (lsz: Ő.53.22.19.) és a kis fülesbögre (lsz: Ő.53.22.18.) találhatók meg. (2. tábla 5.) „Szsz. 1931. IX. 11. 16. Urna, tál, benne tányér?” A sírról a helyszínen nem készült rajz, csupán feljegyzés. A sírlapon már rajz is található. A leltárkönyvben ehhez a sírhoz egyetlen nagyobb urnát (lsz: Ő.53.22.22.) leltároztak be. (3. tábla 1.) „Szsz. 1931. IX. 11.17. Igen nagy urna, kétfü- lű, tál (kis edény benne?)” A rajzon lévő urnán a has felső harmadában két szalagfül található és a legnagyobb kihasasodásán benyomkodással tagolt bordadísz fut körbe. Az urna száját tál fedi szájával felfelé. A meglévő leletanyag egy fülesbögre (lsz: Ő.55.22.23.), bár urnatöredékeknek írták, de inkább egy nagyobb tál töredékei lehetnek (lsz: Ő.53.22.24.), és egy kétfülű, díszített tál (lsz: Ő.53.22.25.). (3. tábla 4, 5.) A leltározott anyagban négy szórvány kerámia található, amelyet sírhoz nem tudtak kötni, a már korábban említett kisebb méretű urna, egy tál két darabban lévő töredéke és két kis bögre (3. tábla 2, 3, 6.), az egyik egyfülű, a másik kétfülű és rombusz alakú a szájkiképzése. A Szabadszálláson előkerült és Móra Ferenc által feltárt bronzkori urnasírok a Vatya-kultúra temetőjéből származnak. A kultúra temetkezéseire jellemző, hogy az elhunytakat máglyán elégették és a hamvakat urnába tették. Ez a szigorú hamvasztásos rítus végig kísérte a kultúra életét, csupán a kései időszakban jelent meg a csontvázas temetési mód. Több esetben megfigyelték, hogy az urnákat nem ásták le teljesen a földbe (Vicze 1992, 94), de valószínű, hogy a föld feletti részek is kaptak földborítást, sőt néhol a kőborítás is megmaradt. (Poroszlai 1990) A temetési rítus mellett nagyon egységes volt a mellékletadás gyakorlata. Az urnát tállal fedték le, ezeket a tálakat a korai időszakokban szájukkal fölfelé tették az urnákra, egy kis bögre volt a kísérő edény még, amit vagy az urnába, vagy az urna mellé helyeztek el. A bronz ékszereket, 282
