A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
A SOKOLDALÚ MÓRA... EMLÉKÜLÉS MÓRA FERENC TISZTELETÉRE - Somogyvári Ágnes: Móra Ferenc régészeti feltárása 1931-ben Szabadszálláson
Somogyvári Ágnes Móra Ferenc régészeti feltárása 1931-ben Szabadszálláson &l/fi K it 6. kép: A 16. sír urnájának rajza ruhadíszeket, vagy fegyvereket volt, hogy a halotti máglyán a halottal együtt megégették, de volt, hogy épen helyezték el az urnában, vagy az urna mellett. A kultúra életének későbbi időszakában a temetkezéseknél megjelenik még egy plusz edény, a borítótál, amellyel az urna száján lévő tálat fedték le. A Móra által feltárt temetőben a fentebb vázolt temetkezési rítust figyelhetjük meg. A sírokról készült rajzokon pontosan látható az urna - tál - kis bögre hármasa, valamint az is, hogy a kis bögrét leggyakrabban az urnán kívül helyezték el, mint ahogy a bronz díszeket is. Néhány sírnál már megfigyelhető volt a borítótál használata is. A múzeumba bekerült leletanyag ugyancsak egységes képet mutat. Az urnák a kultúra jellegzetes urnái, legtöbbjük díszítetlen, csupán néhányon figyelhető meg bordadísz, vagy bekarcolt vonalak. A tálak a kultúra korai időszakának jellegzetes egy vagy kétfülű táljai, csupán két díszített példány fordul elő közöttük. A kis bögrék száma a legnagyobb, ezek a kultúra jellegzetes bögretípusai. Kevés bronz került elő a feltárás során, ráadásul igen rossz állapotban, szemüvegspirál csüngök darabjai, lunulák és fordított szív alakú csüngök, ezek a kultúra jellegzetes, az öltözéket díszítő bronzai. A múzeumban lévő kerámiák és bronzok alapján azt mondhatjuk, hogy ez a leletanyag a Vatya-kultúra életének első időszakából származik. Vicze Magdolna a leletanyagot feldolgozva, a kultúra életének I. fázisára, annak is a végére datálta a leletanyagot. (Vicze 1986.19.) Szabadszállás lelőhellyel leltározva van néhány olyan kerámia, ami nem illik bele ebbe az anyagba. Ilyen a 16. sír urnája (3. tábla 1.). Ez az urna egyáltalán nem hasonlít a Móra által készített vázlatos rajzhoz (6. kép) sem. Bár Móra rajzai sematikusak, de a jellegzetességeket, mint például a fül vagy a díszítés jelölte, ebben az esetben ez nem történt meg. Az urnához hasonló típusok a Vatya-kultúra egészen kései időszakában tűnnek fel, valamint a Maros-kultúra ugyancsak kései időszakából ismertek. A két kis bögre, az egyik bütyökkel az alján (2. tábla 4.), a másik két füllel és szilvamag formájú szájkiképzéssel (3. tábla 2.) ugyancsak a Maros-kultúra temetőiből ismertek. Valószínűsíthető, hogy ezek a kerámiák véletlenül keveredtek a múzeumban a szabadszállási anyaghoz. Ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy a három edény Szabadszállásról származik. A lelőhely leírásából és a földtulajdonos Kulcsár Lajos lejegyzett szavai alapján joggal feltételezhetjük, hogy az ürgehalmi részen is egy több száz síros temetőről lehetett szó, amelyet hosszú időn keresztül használhattak. Ez nem példa nélküli, hiszen a Duna másik oldalán a szabadszállási temetővel szinte szemben, a Dunaújváros-Duna-dűlőben feltárt, több mint 1000 síros nagy temetőta kultúra egész időszakában használták (Vicze 2011), vagy az ugyancsak közelben lévő Apostagon, a Szilasi rész Ny nevű lelőhelyen előkerült urnatemetőbe is hosszabb időn át temetkeztek.9 A kérdést már nem tudjuk tisztázni, mert ismerve az előzményeket, egy 9 Apostag-Szilasi rész Ny, V. Székely György feltárása. A temetőből ötvennégy sír feltárására volt lehetőség, de itt is egy több száz síros temetővel számolhatunk. A temetőt valószínűleg a kultúra életének teljes időszakában használták. A leletanyag közöletlen. 283
