A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)

NÉPRAJZ - Pugel Nóra: „Elvisz a Szent Mihály lova...”. Régi és új szállítóeszközök a temetőkben

Purgel Nóra Elvisz a Szent Mihály lova...” Régi és új szállítóeszközök a temetőkben a befogásban néhányszor segített neki, így el tudta mondani, hogy a lovak fején fekete toll díszelgett. A szerszám nem volt díszítve, de alatta a lovakra fényes szegélyű pokrócot terí­tettek. Manapság nem használnak semmilyen díszítést a fogaton, csak a kocsira tett virágok emlékeztetnek az alkalomra. 1977 végén a temetkezési vállalkozó Erdei Józsefnek és feleségének utóda a faluban Ternai József lett, aki kezdetben az állami vál­lalat helyi alkalmazottja volt, főállásban pedig síremlékeket készített. Jól emlékszik az állami halottas kocsi balesetére is, hiszen utána rövid időn belül Hódmezővásárhelyről hoztak egy rossz állapotú kocsit. A következő évben az ak­kori téeszelnök és a tanácselnök összefogásával felújították a téesz szakmunkásai. A feltétel az volt, hogy a község szolgálatában maradjon a halottaskocsi. Szinte csak a váza maradt meg a kapott rossz állapotú, üveg nélküli kocsinak, egyébként minden része megújult. A rendszer- váltás közeledtével Ternai József néhány évig a Servio nevű vállalat alkalmazottja lett. Az ál­lami vállalat ekkor el akarta vinni gyászkocsiját a faluból, ezen kívül a ravatalozót is ki akarták üríteni, de az akkori tanácselnök ezt nem enged­te meg. A faluban többnyire földes utak voltak, a temető útja sem volt kikövezve, így nehezen lehetett volna temetni kocsi nélkül. 1990 után a mai Katolikus Kör udvarán állt a gyászkocsi, majd a temetőbeli színben csináltak neki helyet, és ma is ott áll. Néhány évvel ezelőtt Ternai József a temetkezési vállalat platós gépjárművével szállította Szentesről és a faluból a ravatalozóba az elhunytakat. Manapság a jogszabályok miatt a Szentesről érkező vállalati jármű szállíthatja az elhunytat a ravatalozóba. 2004 óta az egyik szentesi temetkezési vállalat alkalmazottjaként ő készíti elő a temetői szertartást, értesíti a foga- tost, beállítja hangosítást, tehát összességében méltó körülményeket teremt a temetés zavar­talan lefolyásához. Előfordul, hogy olyan sok a virág és a koszorú, hogy a kocsinak kétszer-háromszor is ki kell mennie, kívül-belül megrakva a sírhoz. 1990 előtt az állami vállalat hozta a faluba a megemlékezés virágait, manapság virágkötőkkel készíttetik el a koszorúkat, csokrokat a rokonok, ismerősök. Ha a gyászoló család kéri, csak a szertartás után szállítják ki a virágokat. A legnagyobb méretű a családi koszorú, mely a temetési menetben a gyászkocsi hátsó, nyitható ablakát díszíti. Az egyházi vagy világi búcsúztató után tolják ki egy magas, kerekes kocsin a koporsót, majd behelyezik a kocsiderékból kihúzható állványra. Általában négyen hozzák ki a koporsót, és végül ketten tolják be a kocsiderékba. Megemlítendő, hogy a plébániai adatok szerint 2010-ben 66 temetés volt a faluban, melyből 59 egyházi szer­tartás szerint történt. Ebből következik, hogy a temetéseken általában kereszt- és lobogóvivők is vannak, ők haladnak a plébános és a kántor előtt a gyalogos temetési menet elején, utánuk a gyászkocsi, majd a hozzátartozók és a roko­nok, ismerősök. Abban a pillanatban, amikor elindul a menet, a ravatalozó melletti harangot megszólaltatja a harangozó, és a templomban is megszólalnak a harangok a meghatározott rend szerint. A gyalogos menet lassan halad, útját a legelöl haladó sírásó mutatja. A sírhoz érve elkezdődik az egyházi temetési búcsúztatás, imák és énekek hangoznak el. Közben temetési segédek a virágokat és koszorúkat leszedik a kocsiról. Mikor ezzel készen vannak, a kocsis halkan elhajt a szertartásról. Visszaérve a kocsi­színhez a kocsis átfogja a lovakat saját kocsijába, és hazaindul. Szegváron becslések szerint 5%-ban kérnek gépkocsis szállítást a temetésen a család­tagok. Elmondható, hogy a vidéki hozzátartozók is inkább a gyászkocsis temetkezést választják méltóságteljessége miatt. Hamvasztásos temet­kezés esetében nem ravataloznak, a búcsúztatás általában a sírnál történik. A koporsót szinte mindigfelravatalozzáka ravatalozóban, melynek épülete és berendezése önkormányzati tulajdon, amit a szentesi cég bérel. A kocsi karbantartása ma is a kocsis fela­data. A kerekeket, ha az időjárás úgy alakul, mosni és rendszeresen zsírozni, kenni kell. A fából készült szerkezetet lefestik, ha kopott. Az önkormányzati tulajdonú kocsi festését a Polgármesteri Hivatal intézi, legutóbb négy éve festették le, természetesen újra feketére. Mikor visszavitték, nagyon össze volt kenve az üvegje, sokáig kellett letakarítani a festéket, hogy szé­pen mutasson. Ritkán adják manapság kölcsön 266

Next

/
Thumbnails
Contents