A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
NÉPRAJZ - Pugel Nóra: „Elvisz a Szent Mihály lova...”. Régi és új szállítóeszközök a temetőkben
Purgel Nóra Elvisz a Szent Mihály lova..." Régi és új szállítóeszközök a temetőkben a kocsit műszaki állapota miatt. Erről akkor lehet szó, ha köztiszteletben álló, ismert környékbeli lótartó gazda vagy zsoké, lovas versenyző hal meg, ekkor a kocsit a környékbeli településekre elszállítják. Néhány éve Szentesen egy cigány ember temetésén vett részt Gila Márton a gyászkocsival, ami a mai napig emlékezetes számára. „Ahány ház, annyi szokás" Szegvártól nem messze, a 25 kilométerre fekvő Nagymágocson a mellékletben látható eszközt használják a halott sírhoz szállítására. 1960-as években hozta a faluba az állami temetkezési vállalat. Nacsa Károly szerint ezt az eszközt méltóbbnak találják a hozzátartozók a szállításra, így leggyakrabban ezzel történik a koporsó kitolása a sírhoz. Virágkoszorúkat, csokrokat függesztenek a tolható kocsi oldalára, amelyet egy férfi húz, egy férfi tol maga előtt. A karbantartásról is maguk gondoskodnak: amikor a tolókocsin már kopott a festék, átfestik a méltó megjelenés érdekében. Ha távolabb van a sír vagy nehezebb a koporsó, akkor használják a faluban parkoló autót. 1977-ben még itt is üveges lovaskocsit használtak, ami szintén az állami vállalaté volt. A kocsit szintén a helyi téesz lovaival és szerszámaival húzatták. Egy idő után azonban tönkrement a kereke, és nem volt a faluban bognár vagy olyan személy, aki meg tudta volna javítani, ezért az 1980-as évek közepén Skoda márkájú gépkocsit vásárolt a vállalat, melyet közel 10 esztendeig használtak. Ezután egy Barkas típusú járművet alakítottak át erre a célra, ami szintén sokáig volt szállítóeszköz. Körülbelül hét éve annak, hogy kék színű, függö- nyös, a mai kor igényeinek megfelelő, Fiat típusú halottszállító autót hozott az egyik temetkezési vállalat. Bizonyára az autó hangja, pufogása is riasztja a rokonokat az autós temetkezéstől, így a tolható kocsit használják leginkább. A szentesi központú vállalat a kórházból hozza ki az elhunytat az 1969-ben épült ravatalozóba. Előfordul, falubeli elhunytak esetében, hogy a családi háztól a Fiat autóval viszik ki a temetői ravatal helyére. Nagymágocson még használatban vannak a rövidebb, hosszabb fa rudak, az ún. lábfák, melyekről Kunt Ernő is megemlékezik. (Kunt 1987,169] Megemlítendő, hogy míg Szegváron 2010-ben 90%-ban egyházi szertartású a temetést kértek a hozzátartozók, addig Nagymágocson ez az arány jóval alacsonyabb: 2010-ben 44 temetésből 11 főt temettek el valamilyen felekezet szertartása szerint, mely 25%-ot tesz ki. Összegzés Az emberi élet utolsó eseménye, a temetés szokásainak kutatása és értelmezése mellett kis teret kapnak azok az eszközök, melyek a temetés folyamatát segítik. A Szent Mihály lova a legtöbb településen már nincs meg, hiszen a fa saroglya elkorhadt, vagy széttört. Csanyteleken még található egy használaton kívüli szerkezet, melyet a plébános 2012 tavaszán szívesen adományozott a szentesi múzeumnak, hiszen a faluban senki nem értékeli a műtárgyként kezelhető ritkaságot. Szegváron is fellelhető ez az eszköz, mely 2012 októberében a Falumúzeumba került. A 21. század elején természetesnek tűnik, hogy nap mint nap gépkocsival közlekedünk, s általában ezt a közlekedési eszközt használjuk a temetéseken is a koporsók ravatalozóhoz és sírhoz szállításra is. A szegváriak hűek elődeik szokásaihoz, amely az eszközhasználatban is megmutatkozik, hiszen nemcsak a lobogóvivők szerepét tartották meg, hanem emberemlékezet óta lovakkal vontatott gyászkocsi után sorakoznak fel az utolsó úton a hozzátartozók. A mai üveges gyászkocsi 1977-től szolgálja a falu lakóit, azóta rója a temető útjait. Használata a falubelieknek természetes és remélhetőleg a szerkezeti javítások elvégzése után még sokáig eszköze lesz a szertartásoknak. 267
