A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Lajkó Orsolya: Feneette műemlék, a kis zsuzsu. Beszámoló a szegedi Dóm téren végzett régészeti munkáról
Lajkó Orsolya Feneette műemlék, a kis zsuzsu -Beszámoló a szegedi Dóm téren végzett régészeti munkáról Földbekerülésük megelőzte a 14. század végi templom felépülését. Adatok hiányában a keltezést a sírok temetőn belüli helyzete, illetve a rétegviszonyok alapján nehéz pontosítani, hiszen az itt feltárt sírok az évszázadokig használt középkori temető egykori temetkezéseinek csak elenyésző hányadát jelentik. A temetkezési rend és a sírok időrendje, az eltemetettek sírba kerülésének pontos ideje viszonylagos. Egy-egy sír önmagában nem határozza meg a temető időrendjét, ráadásul a leletek általános hiánya általában is korlátozza a sírok korának meghatározását (MÉRI 1986,36], A nagyfokú bolygatottság miatt a sírgödrök formájának megfigyelésére alig néhány esetben (13-14, 27. sír) volt mód. Eszerint a sírgödrök lekerekített sarkú, a lábfejek felé enyhén szűkülő, trapézformát mutattak. A középkori temetkezési szokásoknak megfelelően a halottakat koporsóban, háton fektetve, nyújtott helyzetben mellékletek nélkül temették el. A karok több esetben elmozdultak vagy hiányoztak. Az eredeti helyzetben találtaknál leggyakrabban a medencére hajlítva (3, 4, 6, 11. sír), ritkábban a test mellett nyújtva helyezkedtek el (10, 28. sír.), egy-két esetben az egyik kar a mellkasra hajlított, míg a másik a medencére (13,19. sír 1. váz sír) vagy a test mellett nyújtott helyzetű (14. sír 2. váz).23 A lábak egymással párhuzamosan, nyújtott helyzetben feküdtek, a lábfejcsontok szinte minden esetben kimozdultak eredeti helyükről. Az in situ maradiaknál megfigyelhető volt, hogy helyzetük - a Szombathely - Kisfaludy utcában tett megfigyelések alapján (Pap 2010, 106) - az egykori koporsó vonalát rajzolhatta ki (19. sír 1. váz, 28. sír). A középkori temetőkben általános jelenség, hogy mellékletek nélkül temették el az elhunytakat. Bár a sírok több, mint 60%-a tartalmazott régészeti leletet, de ezek a viselet tartozékai, ruhakapcsok, övcsatok, fülesgomb, valamint ékszerek, vésett díszű, ezüst pecsétgyűrűk. Több sírban megfigyelhetőek voltak a koponya körül veretes, fémszállal átszőtt és gyöngyökkel díszített párták nyomai. A koporsók részeként vasból kovácsolt szögek, 23 Az Árpád-kori temetkezésekre inkább a test mellett nyújtott vagy enyhén hajlított kar, a későbbi időszakokra a hason keresztbe fektetett vagy a mellkasra hajlított karhelyzet a jellemző (Ritoók 2010, 486). kapcsok és deszka-maradványok kerültek elő. Nők és gyermekek (Inf I - II.) sírjából kerültek elő, a koponyák körül, pártaviseletre utaló régészeti leletek; gyöngyök és különböző bronzból préselt díszlemezek. Két sírban találtunk eredetileg veretes pártához tartozó, apró, részben elporladt, rekonstrukcióra alkalmatlan, kerek bronzlemez-töredékeket. A 27. sírban nyugvó gyermek koponyája mellől egy, a pártáját díszítő préselt bronzveret apró töredéke került elő, mintája kivehetetlen.24 A18. sírban nyugvó gyermek jobb halántékcsontján két, bronzból préselt kerek pártaveret-töredéket találtunk.25 26 Az egyiken közelebbről meg nem határozható növényi ornamens látható, helyenként kékes színű emailos berakás nyomával, a másikon gyöngysor keretelésben liliomos, domborított, gótikus stílusú motívum. Az utóbbi díszverethez hasonló veretek kerültek elő a csúti temető 38. és 62. sírjából (gerevich 1943,154, 30. kép). További két sírban gyöngyökkel díszített párták nyomát figyeltük meg. A 2. sírban fekvő gyermek koponyája alól (4. tábla 1, 2), egymás mellett, a pártaalapra eredetileg függőleges irányban, ötös csoportban felfűzve kerültek elő az apró csontszínű üveggyöngyök (4. tábla 3).26 A homlok felett és a halántékcsonton lévő zöldes elszíneződés nyoma árulkodott, az eredetileg fémszállal átszőtt pártatípusról (4. tábla 2). A 10. sírból (4. tábla 5, 7) a koponyán, szabálytalan rendben, hasonló kásagyöngyöket találtunk (4. tábla 6), a homlokcsonton ezúttal is zöld patina nyomával. A párta viselete a késő középkorban válik általánossá és hosszú évszázadokon át meghatározó eleme marad a viseletnek. A középkori temetkezésekből - elsősorban a női és gyermek sírokból - széles körben ismertek a különböző típusú párták egykori szerelékei. A korai párták fémszálas szalagpárták, majd a 14. század elejétől a fejdísz változatosabb megjelenési formái tűnnek elő. A gyöngyökkel ékesített párták a 13. században jelennek meg, míg a veretes párták préselt vagy áttört díszveretekkel, korongokkal, rozet- tákkal díszített alaptípusai a 13. század végétől válnak meghatározóvá (Selmeczi 2006, 29-32). 24 MFM ltsz: 2014.11.36. 25 MFM ltsz: 2014.11.23-24. 26 MFM ltsz: 2014.11.2. 178
