A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Lajkó Orsolya: Feneette műemlék, a kis zsuzsu. Beszámoló a szegedi Dóm téren végzett régészeti munkáról
Lajkó Orsolya Feneette műemlék, a kis zsuzsu -Beszámoló a szegedi Dóm téren végzett régészeti munkáról A 14-15. században szélesebb körben terjed el a pártahasználat, a gyöngyökkel díszített, préselt ezüst vagy bronz véretekkel díszített típusok jellemzőek (GÁBOR 1996, 382; HATHÁZI 2004, 112; GEREVICH 1943,123-124,126-127,153,155; BÁLINT 1939,160; BÉRES 1995,33-38). A gyöngyök fő- és kísérődíszként egyaránt meghatározóak (v. szathmáry 1993, 193-194). A párták alapját kemény szövetből, szerves anyagból, bőrből, legtöbbször gyékényből, háncsból készítették, amelyet textillel borítottak be és erre erősítették fel a különböző díszítményeket. A pártákat hátul kapcsokkal, zsinórral, egyszerű vagy karikába fűzött szalagokkal zárták, esetenként párizsi kapoccsal rögzítették (mojzsis 1984, 206-207; szatmári 2005, 73, 77. kép 1-2). A Dóm téren talált fémszálas cérnával átszőtt díszű, csontszínű, apró üveggyöngyökkel díszített párták közvetlen párhuzamai több dél - alföldi 14-15. századi templom körüli temetőből ismertek (Nagylak - Határsáv 59., 93., 110., 175. sír;27 Mezőkovácsháza 15. sír (bálint 1939,158), Kaszaper 1. sír (bálint 1938,10-11). Gyűrűt, hármat találtunk (16,23. sír). Mindhárom vésett díszű fejesgyűrű, kettő ezüstből, egy ólomból készült. A 16. sírhely bolygatott vázcsontjai közül szórványként került elő az ólomból öntött, a hosszú használat következtében erősen kopott gyűrű, melynek kiszélesedő, lapos korong alakú fejrészét kereszt alakban osztott, negyedenként átlós irányban, vékonyan ka reolt két-két egyenes vonal díszíti (5. tábla 2).28 A különböző díszítésű ón vagy ólomból készült fejesgyűrűk bár elenyésző számban, de képviseltek a késő középkori anyagban (selmeczi 1992, 119, XI. tábla 42-43, XIV. tábla 20; hatházi 2004, 94, 1. tábla 1/3; RÁcz 2014, 21. tábla 2-3. kép), hasonló díszű gyűrűre nem akadtam. A másik két fejesgyűrű a 23. sírban nyugvó nő jobb kezének középső vagy gyűrűsujját (kézfejcsontok hiányosak) díszíthette egykor (5. tábla 4-5). A gyűrűk szerkezete és díszítése eltérő. Az egyik lemez- a másik huzalkarikás típus (hatházi 2004,91). Az utóbbi gyűrűnél a lemezes fejet, jól látható módon utólag forrasztották az elkapált 27 Az ásatási dokumentációba való betekintést Szalontai Csabának köszönöm. 28 MFMltsz: 2014.11.39. gyűrűvégekhez.29 A lapos korong alakú fej vésete finoman cizellált, vékonyan karcolt vonalkeretbe foglalt egyenlő szárú kereszttel díszített (5. tábla 7). A keresztszárak ferde vonalkázással kitöltöttek, közöttük stilizált növényi ornamensek láthatók. A különböző típusú, kereszttel díszített gyűrűk széles körben elterjedteka 13-14. századi anyagban, közöttük ritkábbak az egyenlő szárú kereszttel díszített típusok (hatházi 2004, 92, 13. tábla 7,16. tábla 256/3), melyek a 13. század második felétől tűnnek fel. A keresztszárak között gyakoriak a félhold, kör és csillag kísérőmotív u mok (lovag 1980, 227-228., 3. ábra 8-9). A dél-alföldi anyagban a 14-15. századi példányokon rendszerint hiányzik a körirat és a késő Árpád-kort jellemző kísérőmotívumok (litauszki 2012,25., selmeczi 1992, 45, 91, 112, Vili. tábla 36; uő 2005, 579, 13. kép). A Dóm téri gyűrűdíszítésének pontos párhuzamát nem találtam. A másik, szintén a 23. sírból előkerült gyűrű lemezkarikás kiképzésű, körfelirat nélküli vonalkereteit, madáralakos, stilizált famotívumos vésetű, karcolt félholddal díszített (5. tábla 6).30 A pecsétkép jól kidolgozott. A fej és a karika egy lemezből készült. A karika, a kiszélesedő fejrész találkozásánál bekarcolt vonalkázással, mígtöbbi részén vízszintesen húzott egyenes vonalakkal tagolt. Hasonló díszű, fejjel kiszélesedő lemezkarikás gyűrűt ismerünk a 13. század végéről 14. század első harmadából Perkátáról (hatházi 2004, 91-92., 7. tábla 140. sír 10). A vésett díszű fejesgyűrűk megjelenése és elterjedése a 12. század második felére tehető. A fejjé kiszélesedő lemez- és huzalkarikás gyűrűk használata Árpád-kori előzményekre vezethető vissza, egyidejű divatjuk a 13. század első felétől mutatható ki (parádi 1975,149-150; lovag 1980, 222-235). Az archaikusabb formának tartható, fejjé kiszélesedő lemezkarikás típusú gyűrűk használata a 14. század középső harmadától visszaszorul (hatházi 2004, 92), majd a század végére jóformán el is tűnnek (széll 1940, 162, XXVII.t.18; selmeczi 1992, 42, Vll.t. 49). A huzalkarikás darabok - a perkátai anyag alapján - a 15. század első felére szorulnakki a használatból (hatházi 2004,92). 29 MFMltsz: 2014.11.32. 30 MFM Ltsz: 2014.11.33. 179
