A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Lajkó Orsolya: Feneette műemlék, a kis zsuzsu. Beszámoló a szegedi Dóm téren végzett régészeti munkáról
Lajkó Orsolya Feneette műemlék, a kis zsuzsu -Beszámoló a szegedi Dóm téren végzett régészeti munkáról 7.2014. évi feltárás helyszíne (Fotó: Haraszti László) bizonyítékaként a kivitelezési terület egészéről nagy mennyiségben gyűjtöttünk szórvány emberi csontokat. Az egykori temető legfiatalabb temetkezései részben vagy egészben áldozatul estek a korábbi építkezéseknek. A behatárolt temetőterület és a több évszázados használat következtében gyakoriakvoltaka rátemetkezések, másodlagos bolygatások. Összesen 28 temetkezést tártunk fel, ami a középkori temetkezési szokások okán jóval több, az elvégzett antropológiai vizsgálat eredményeként 86 különböző egyén megbolygatott vázcsontját rejtette.21 Az értékelésbe vonható vázak alapján a nemek megoszlása megközelítően azonos (15% nő -17% férfi) volt. Sok volt a gyermektemetkezés (Infl-II).22 * Az eltemetettek 43%-a 14 év alatti korú, míg a 40-59 év (Mat) közöttiek aránya mindössze 11%-ot tett ki. A senior kort alig néhányan élték meg. 21 A csontanyagból vett minták C14 vizsgálata folyamatban van, amit az SZTE TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék kutatólabora végez. 22 AzembercsontanyagvizsgálatátMarcsikAntónia(ny. egyetemi docens, SZTE TTIK Embertani Tanszék] végezte, akinek munkáját ezúton is köszönöm. Eredményeire mindössze annyiban hivatkozunk, amennyire azt a temetőrész elemzése megkívánja. Az behatárolt temetőterület szűkössége, az évszázados használat okán a sírok egymást vágva, több rétegben feküdtek (3. tábla 2). Az egyes temetkezések beásását a törmelékes feltöltésben nem lehetett elkülöníteni, így a szuperpozíciókat a sírok és a falmaradványok egymáshoz viszonyított helyzete, az elvágott vázak alapján állapítottuk meg. A feltárt temetőrészben a vázak egymáshoz viszonyított helyzete szerint legalább három sírréteget tudtunk elkülöníteni. A felső sírréteg temetkezései laza, szürkésbarna színű, törmelékkel vastagon borított földben feküdtek, alatta sötétszürke, iszapos, kötött rétegben, valamint a sárga altalajba ásták be a sírokat. A különböző rétegű temetkezések tájolása is részbeni eltérést mutatott, a középkorban általános K-Ny-i tengelyirányhoz képest. Két fő, egy ÉNy-DK-i és egy DNy-ÉK-i tájolású csoportot lehetett elkülöníteni. Figyelembe véve a templomfalak és a sírok egymáshoz viszonyított szuperpozícióját, a DNy-ÉK-i tájolású sírok feltehetően a megtalált 14. század végi templomhoz tartozóak, annak tájolását követték, míg az ÉNy-DK-i tájolású temetkezések korábbiak, amit bizonyít, hogy több ilyen tájolású sírt (12-14. sír) is vágott a gótikus apszisalapozás. 177
