A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Lajkó Orsolya: Feneette műemlék, a kis zsuzsu. Beszámoló a szegedi Dóm téren végzett régészeti munkáról
Lajkó Orsolya Feneette műemlék, a kis zsuzsu -Beszámoló a szegedi Dóm téren végzett régészeti munkáról díszítésére vagy berendezésére utaló egyéb régészeti adat, épületfaragvány nem került elő. November közepén, a kivitelezés földmunkáit kísérő régészeti megfigyelés eredményeként további középkori falmaradványok kerültek elő. A Dömötör-toronytól ENy-ra talált falrészlet a Szt. Demeter templomhoz 1501-ben épített Boldogasszony-kápolna alapmaradványa (3. tábla 1), melynek részletét 1928. évi feltárásán, Cs. Sebestyén Károly is dokumentálta (cs. Sebestyén 1931, 208], A kivitelezési területre mindössze egy 80 cm hosszú, 95 cm széles, a korábbi beépítésekkel jelentős részben kitermelt, erősen mállékony falrészlet esett, amely az árkádsor irányában befutott a jelenlegi járdaburkolat alá. Az alapozás technikája és a felhasznált kőanyag a 14. század végi Szt. Demeter temploméhoz hasonló. A másik falmaradvány, a kivitelezési terület északi határán, a mai járdaszinttől 2,2-2,3 m mélységben került elő [3. tábla 1). A megtalált épületegyüttes nagy része a kivitelezés falsíkján kívülre esett, míg a déli falszakasz jelentős részét az ezt megelőző beépítés gyakorlatilag elpusztította. Az alaptest, a 14. századi végi temploméhoz hasonló, nagyméretű faragott kváderekből állt (2. tábla 6). A falmaradvány alapozási vastagsága 1,5-1,65 m közötti, de nem tudni - mivel felmenő falrészlet nem volt - ez lehetett-e az eredeti vastagság. A kivitelezés technikája, a felhasznált építőanyag, valamint az alaprajzi forma valószínűsíti, hogy a megtalált falrészlet egy középkori templom vagy kápolna (osszárium?) szentélyének alapmaradványa.18 Építési koráról és funkciójáról sem írott források, sem régészeti leletek nem tájékoztatnak. A területet érintő bolygatások miatt nincs információnk a szentély és a hajó kapcsolatára és a hajó pontos méretére vonatkozóan, illetve a szentélybelső nagysága is csak becsülhető (4,8-5,2 m], In situ padló- vagy járószintet nem sikerült megfognunk. Ellenben a templombelsőben nagy mennyiségű a Zsigmond kori templom északi falszakaszának 1928. évi feltárásakor (CS. Sebestyén 1931, 209). 18 A múzeum javaslatát, miszerint a falmaradványt lehetőség szerint eredeti összefüggésében megőrizve fedjék el, a jogszabály előírta örökségvédelmi eljárás lefolytatását záró határozat értelmében műszaki és statikai okokra hivatkozva elbontották. szórvány, összehányt emberi csontmaradványokat gyűjtöttünk, melyek a kivitelezés északi falsíkjában, 1,8 m hosszan, 1,4-1,6 m vastagságú rétegként jelentkeztek. A fal több pontjáról vett habarcsminták „hidraulikus tényezőinek" vizsgálata alapján a fal legkésőbb a 13-14. század fordulóján épülhetett, de referenciaadatok hiányában nem zárható ki a korábbi, 11-12. századi építés lehetősége sem (Rózsa 2015,6).19 Kérdés az előkerült épület Szt. Demeter templomhoz való viszonya is. Egyelőre hipotetikusan felvethető, hogy a megtalált falrészlet a terület legkorábbi temploma, amelyet nem a későbbi gyakorlat szerint bővítettek, hanem a korábbi mellett, egy új helyen, talán a népességszám gyarapodásával összefüggésben, nagyobb méretben építettek fel a 13. század közepén (Szt. Demeter templom]. Az előkerült falrészlet régészeti feltárására, az adatok megszerzésére és pontosítására a kivitelezés feszített munkatempója miatt sajnálatos módon nem állt rendelkezésünkre elegendő idő. A középkori temető Az egykori temetkezések a megtalált falmaradványok által körülhatárolható cca. 120 m2 területen feküdtek, átvészelve több évszázad „építve rombolásait”. Döntően a 15. századi alapmaradványokra ráépült barokk kori templomon belül, a 14. század végi gótikus templommaradványokon kívül és két esetben az alaptest alatt (12-13.sír] találtunk in situ helyzetű, anatómia rendben fekvő középkori sírokat (7. kép], A temető pontos kiterjedésére vonatkozó régészeti ismereteink szórványosak.20 A feltárt néhány sír az egykori temető igen kis részletét képviseli, nyilvánvalóan nem elegendő átfogó ismeretek levonására. A sorozatos építkezések és területet érintő több évszázados bolygatások a temető jelentős részét szétdúlták, elpusztították. A boly- gatottságota feltárási eredmények is illusztrálták. A folyamatos templomépítkezések és bontások 19 A vizsgálatot Rózsa Péter (egyetemi docens, Debreceni Egyetem TTK Ásvány és Földtani Tanszék) végezte, akinek munkájáért ezúton is hálás köszönet jár. 20 A temetőt a 18. századig használták, a Templom tér rendezésekor az 1750-es évek elején számolták fel (Bálint 1959, 53). 176
