A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Tóth Anikó: Apátfalva - Nagyút-dűlő késő szarmata telep és temető állatcsont leletei
Tóth Anikó Apátfalva - Nagyút-dűlő késő szarmata telep és temető állatcsont leletei Lelet (db) Egyedszám (db) Húsmennyiség (kg) Db % Egyedszám % Húsmennyiség % Gerinces 2769 87 7715 98,9 94,6 100 Kisemlős, Madár 30 5 0 1,1 5,4 0 Összesen 2799 92 7715 100 100 100 Lelet (db) Egyedszám (db) Húsmennyiség (kg) Db % Egyedszám % Húsmennyiség % Háziállat 2752 82 7435 99,4 94,3 96,4 Vadállat 17 5 280 0,6 5,7 3,6 Összesen 2769 87 7715 100 100 100 Lelet (db) Egyedszám (db) Húsmennyiség (kg) Db % Egyedszám % Húsmennyiség % Háziállat 2752 82 7435 58,1 89,1 96,4 Vadállat 17 5 280 0,4 5,4 3,6 Kisemlős, Madár 30 5 0 0,6 5,4 0 Csonttöredék 1940 40,9 Összesen 4739 92 7715 100 100 100 2. táblázat: A szarmata maradványok megoszlása (N: 4739) 2013.3.676. H.: 9,7 cm, v.: 0,8 cm Kujáni szóbeli közlés). A distalis végi diaphysis fragmentumon apró oldal irányú vágások láthatók mindkét oldalon. Az epiphysis végek eltávolítottnak látszanak. Szarmata épületek állatcsont leletei Mindössze két épületben találtak állatcsont maradványt. A 277. ház juvenilis juh/kecske fej- és húsos végtag, törzs régió maradványait tartalmazta. A 478. épületből szarvasmarha, sertés magas húsértékű csontjait, valamint egy ló kézközépcsontot írtam le (11. táblázat). Ez utóbbin eszközkészítés nyoma nem látható. A háziállatok rövid jellemzése Szarvasmarha - 30 egyed A közepes testű, rövid szarvú brachyceros típusú szarmata szarvasmarha maradványok a háziállat leletek 48%-át alkották. A lelőhelyen aduit (21 egyed), subadult (1 egyed), 1-2 év között (5 egyed), ~2 év (2 egyed), ~6 hónap (1 egyed) példányok egyaránt előfordulnak. A szarvasmarha hosszúcsontok hosszméretéből Matolcsi módszerrel számított (Matolcsi 1970) marmagassági értékek: 105,2-135,1 cm. Ezek az adatok részben életkorbeli különbségekből, illetve nemi kétivarúságból (tehén, bika, ökör) adódnak. Testméretük alapján alacsony, közepes, nagyközepes és magas testméret kategóriába tartoznak (5. táblázat). A szarvcsapok kis átmérője 31,5-55 mm, nagy átmérője 37,4-68,6 mm között alakult. A leletek 62,5%-a az Uerpmann-féle osztályozás (Uerpmann 1973) során magas-közepes húsértékűnek bizonyult. A Kretzoi-féle testrégió vizsgálat (Kretzoi 1968) alapján kiugró a fejrégió maradványainak száma, ami a külön álló fogak meglétéből és a töredékes állkapcsokból, koponyából adódik. A szarvasmarha maradványok terminális csontjai is előfordultak, ami a feldolgozást a vizsgált területhez kötheti. A szarvasmarha egyedszám alapján becsült húsmennyiség elérte a 6410 kg-ot. A nagyobb számban előforduló kifejlett tehenek tejhasznosítást, valamint állománynövelési célokat egyaránt szolgáltak. A fiatal és növendék szarvasmarha egyedek részben nyári, őszi mortalitást feltételeznek. Antropogén és környezeti hatásokként vágás, rágás, csiszolás (222. gödör metatarsus) és égés, kalcinálódás is megfigyelhetőek. Az 526. gödörből leírt szarvasmarha sípcsontot kettétörték, a 324. gödör metacarpus epiphysist leválasztották. 159
