A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Tóth Anikó: Apátfalva - Nagyút-dűlő késő szarmata telep és temető állatcsont leletei
Tóth Anikó Apátfalva - Nagyút-dűlő késő szarmata telep és temető állatcsont leletei Apátfalva - Nagyút-dűlő késő szarmata telep és temető állatcsont leletei Tóth Anikó A lelőhely általános jellemzése A Makó-Csanádpalota között épülő M43-as gyorsforgalmi út építése kapcsán ezen a területen 2010-2013. között végzett megelőző feltárást Paluch Tibor, Benedek András (2013) és technikus csapataik a szegedi Móra Ferenc Múzeum irányításával (M43 Nr. 43. KÖH azonosító: 52748) (Paluch-Benedek 2013; Kujáni 2014).1 Az Alsó-Tiszavidék, Maros-szög tájegységhez kapcsolódó, folyamszabályozásokat megelőzően vizekben gazdag területen elhelyezkedő lelőhely késő szarmata település és 4-5. századi temető, kora avar temető1 2, valamint egy Árpád-kori település3 állatcsont maradványait tartalmazta. A vizekben való gazdagság, a kereskedelmi útvonalként is feltehetően használt Maros folyó közelsége alkalmassá tette az ott időszakosan letelepülő közösségek természettel való szoros kapcsolatát, amire a vadászott állatok előfordulása is utal (szarvas, őz, vaddisznó előfordulása alapján erdős és nyílt területekben gazdag környezet). A vizsgált területen a római kori lelőhelynek két gócpontja figyelhető meg. Mindkét góc 1 A feltárás munkatársai Paluch Tibor és Benedek András ásatásvezető, valamint Kujáni Yvett, Bóka Péter, Pópity Richárd és Gera Róbert (PALUCH-BENEDEK 2013]. Köszönetemet fejezem ki az ásatásvezető régészeknek, hogy a lelőhelyük régészeti állattani feldolgozásának jogát megkaptam. Köszönettel tartozom továbbá a munkámat szakmai szempontból véleményező Dr. Vörös Istvánnak (Magyar Nemzeti Múzeum], munkatársaimnak, akik segítséget nyújtottak a leletanyag digitalizálásánál, a feldolgozást segítő adatbázis rendszer kidolgozásánál. 2 3 K-Ny-i tájolású fülkesír. 3 Az Árpád-kori falu leletanyagának (M43 Nr. 43; 44; 45. lelőhelyek] feldolgozása, értékelése a jövőben fog megtörténni. kapcsolódik a nyomvonalban végig meglévő, hol előbukkanó, hol eltűnő nagyméretű, többszörösen megújított kerítőárokkal. Ettől nyugatra néhány állattartó- és vízelvezető árkot is feltártak a régészek (Paluch-Benedek 2013; Kujáni 2014). A lelőhelyen mintegy 60-70 síros (5 db körárkos, a többi árok nélküli aknasír), keleti bejáratú, 25-30%-ban rabolt szarmata temető kevés állatcsontot tartalmazott (sírban 17 db, rablógödörben 14 db Paluch-Benedek 2013; Kujáni 2014). A sírok a temetőárok keleti oldalán sűrűsödnek, nyugat felé haladva számuk csökken, itt megjelennek telepobjektumok is, amelyek valószínűleg a temető felhagyása után települt lakosság emlékei. A temetőároktól nyugatra és délre a régészetileg igen sűrűnek látszó késő szarmata település helyezkedett el. A települést egy, a korábban feltárt temetőtől elkülönítő, árok keríti. Ezen belül helyezkednek el a településobjektumok nagyobb mennyiségű állatcsont leleteket tartalmazó gödrökkel, épületekkel (Paluch-Benedek 2013; Kujáni 2014). Három, négyszögletes alaprajzú, félig föld- bemélyített épületet és a hozzátartozó objektumokat (külső kemencék, agyagnyerő-, tároló- és szemetesgödrök, vízelvezető árkok stb.) sikerült feltárni. A házak a megfigyelések szerint utcát alkottak és mindegyikük hasonló sátortetős szerkezettel, kb. 16 m2 alapterülettel épült (Paluch-Benedek 2013; Kujáni 2014). A lelőhelyről begyűjtött összes állatcsontok száma 6772 db, amelyből 4739 db szarmata objektumokból került elő. Ebből csak 2798 db (59 %) volt meghatározható. A csontanyag nagyfokú töredékessége miatt 1941 db (41 %) faji hovatartozása nem volt megállapítható. 157
