A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
Búcsú Trogmayer Ottótól
Fodor István Búcsú Trogmayer Ottótól hívott fel egy külföldi barátom, hogy jönnek Magyarországra, hozzák a gyermeket is, őt is el akarják vinni Pusztaszerre. Alig hiszem, hogy van szegedi, aki valamilyen szinten ne ismerte volna Trogmayer Ottót. Én legalábbis még ilyennel nem találkoztam. Népszerű emberré vált sokfelé, de itt különösen. A fővárosba költözött ugyan életkörülményei miatt, de Szegedet nem feledhette. Szerencsére őt sem Szeged. Tavaly a város díszpolgára lett. Sokszor mondta, hogy ez a kitüntetés hatotta meg a legjobban. Pedig előtte kapott Móra Ferenc díjat, SZOT díjat, Széchenyi díjat is. Vissza akart ide újra költözni. Sajnos, erre már nem futotta életéből. Örök álmát fogja majd aludni a szegedi földben. Emlékezzünk arra is, hogy Trogmayer Ottó teljes életet élt. Emberként is meg tudósként is. Szeretett szakmáját magas színvonalon művelte, ugyanakkor eredményeit sokak számára tette közkinccsé. Szerencsés alkata is közrejátszott ebben: jó előadó volt, ezért gyakran jelent meg a médiában. Ugyanakkor alapjában újította meg az akkori vidéki múzeumok egysíkú, szájbarágós kiállítási hagyományát, ebben a megyében először rendeztek a múzeumok modern szemléletű tematikus tárlatokat. Megadatott neki, hogy magas szinten oktathatta is a régészetet, kibontakoztathatta pedagógiai tehetségét, ifjú szakemberek több nemzedékét bocsátotta szárnyra. Minden munkának maga is részese volt: a hosszan tartó ásatásoknak, a hétvégi gumicsizmás-esőkabátos terepbejárásoknak és leletmentéseknek, a nagy földeket bejáró tanszéki kirándulásoknak, a vidám estvéli tábortüzeknek és hosszú borközi beszélgetéseknek. (Hallani lehetett akkoriban, hogy a szegedi múzeumi-egyetemi műhelyt nem kevesen nézték irigykedve. Kellemes volt ezt hallani, még ha ez néha leszólással is párosult.) Nem igen volt olyan embertípus, akikkel ne tudott volna szót érteni. Ez volt közkedveltségének legfőbb záloga. Segítőkészségét is sokan tapasztalhattuk. Tudott örülni mások sikereinek, s mindent el is követett, hogy kollégái, tanítványai sikeresek legyenek. Fölsorolni is sok lenne, mennyi minden őrzi még keze nyomát itt a múzeumban, a városban s a szegedi nagytájban. Utódainak gondja és tisztessége, hogy ne hagyják ezt feledésbe merülni, s életét példaként állítsák a most úton járók elé. Kedves Ottó! Fájó szívvel veszünk Tőled végső búcsút. Emlékezünk Rád, amíg élünk. Emlékszünk tetteidre, emberi és szakmai tisztességedre. Nyugodj békében! Fodor István 80. születésnapján, a tiszteletére rendezett ünnepségen a Vár udvarán. 2014. július 5. 12
