A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
In memoriam T. Knotik Márta (1930-2014)
In memoriam T. Knotik Márta (1930-2014) 2014. december 16-án elhunyt T. Knotik Márta, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa. Az Iparművészeti Főiskolán 1955-ben szerzett iparművész-textilrestaurátor oklevelet. A budapesti Iparművészeti Múzeumban, 1959 és 1962 között a hódmezővásárhelyi, majd 1962-től nyugalomba vonulásáig a szegedi múzeumban dolgozott. A18-19. századi egyházi és világi textíliák országszerte elismert szakértője és restaurátora volt. Foglalkozott a honfoglalás és Árpád-kori sírok textilmaradványainak vizsgálatával és 18. századi céhzászlók restaurálásával is. Több módszertani szakcikket közölt az ásatásokon feltárt textíliák, középkori miseruhák és a céhzászlók restaurálásának tapasztalatairól. Az 1960-as évek elején figyelme a népi textíliák felé fordult: a dél-alföldi női vászonruhák anyagát, készítésmódját, díszítését elemezte. Viseleti tárgygyűjtést a megye két hagyományőrző településén: Tápén és Apátfalván, utóbb Szeged-Alsóvároson végzett. Munkatársa volt a Tápé-monográfiának: példa értékű leírást és szabásrajzokat készített a tápai női öltözeti darabokról. (In: JuhászA.: Tápé története és néprajza.Tápé, 1971] Ezen kívül két jelentős megyei monográfia megírásában vett részt: a Csongrád megye népművészete című kötetben (Szerk: Juhász A.,Budapest, Európa Könyvkiadó, 1990] a paraszti és paraszt-polgári öltözködési kultúráról ad alapos, kiváló képanyaggal illusztrált jellemzést, a Csongrád megye építészeti emlékeiben (Szerk.: Tóth F., Szeged, 2000] pedig a szegedi polgárcsaládok házainak építészettörténetét írta meg. A háztörténeteket lelkiismeretes levéltári forrásfeltárás, és páratlanul gazdag családtörténeti adalékok teszik értékessé. Az 1970-es években a családi hagyatékokban fennmaradt archív fotók gyűjtése irányította kutatói érdeklődéséta 19. századi városi fényképészeti műtermekre. E tárgykörben hiánypótló alapkutatást végzett, aminek eredményeit a múzeum évkönyvében, A Csongrád megyei fényképészet kezdetei (1859-1879], A Csongrád megyei fényképészetfénykora (1880-1896]és a Csongrád megyei fényképészet a századfordulón (1897-1913] című tanulmányokban tette közzé. Levéltári kutatásai, és a kéziratos térképek alapján kiváló forrásközlő tanulmányt írt a szegedi kávéházak, vendégfogadók, korcsmák és bormérések 19. századi történetéről. (MFMÉ Studia Historica 5[2002]; 8[2005]] Alapvető a Gyógyszertárak Csongrád megyében című tanulmánya (MFMÉ Studia Historica 6 [2003]] A témakörben folytatott kutatásait a múzeum patikatörténeti kiállítása is hasznosítja, amely az Alföld egyetlen épen megmaradt 19. századi patikája, a Megváltóhoz címzett szegedi gyógyszertár 1893-ban készült berendezését tárja a látogatók elé. A kiállítás a Csongrád Megyei Gyógyszertári Központ közreműködésével valósult meg és felújítása, átrendezése (1998] óta a Kultúrpalota egyik, párját ritkító ipar- művészeti és helytörténeti értékű ékköve volt.1 A város művelődéstörténetéhez nyújt új adalékokat a Szegedi Híradó, a Szegedi Napló és más újságok szerkesztőségeiről, kiadóhivatalairól 1 2015 októberétől a Fekete Ház emeleti kiállítótermében látható. A szerk. 13
