A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)

NÉPRAJZ - Vukov Anikó Veronika: Egy kéziratos könyv bemutatása - A folklorizáció példái a 19. század végéről

Vukov Anikó Veronika

Egy kéziratos könyv bemutatása - a folklorizáció példái a 19. század végéről

2) „Egy pártáit megúnt leány

Egek tehát már én csak azért születtem/ hogy férfi sohasem feküdjön meletem/ 63 évet immár eltöltötem/ a világi jóból még részt nem vetem/ miért jútatok ijsok szép életre/ ha szert nem tehetem egy rósz fejkötőre/ vártam mindig vártam ászt nem mondhatjátok/ mindég jó hiszemmel ültem az adventott/ hogy majd tesz egy kérő nálam komplementott/ az farsangot mindég töltötem vígságal/ hogy majd nem gyötrődöm töbé újoncságal."

A fenti szöveg szinte azonos Csokonai Dorottya című vígeposzának részletével:

„Egek! Már én tehát csak azért születtem, Hogy férfi sohase feküdjék mellettem?

Miért juttattatok hatvan esztendőre,

Ha szert nem tehetek egy rossz fej kötőre? Vártam, sokat vártam, azt nem mondhatjátok, Várásom bérét hát mért meg nem adjátok? Mindég jóhiszemben ültem az adventet,

Hogy tán tesz egy kérő nállam komplimentet; A fársángot mindig töltöttem vígsággal,

Hogy tán nem gyötörtök többé a lánysággal” [...] (Csokonai 1967, 514)

A vénlánycsúfoló kedvelt eleme a régebbi keletkezésű énekeskönyveknek is; lásd például a 2. lapon tett utalást Bocskor János énekeskönyvére. A népi csúfolok egyaránt ötvözik az egykori vágánsköltészet nyíltságát és a 16-18. századi deákos humort. (Balassa - Ortutay 1979, 482) A csúfoló ország-, illetve Európa- szerte kedvelt műfaj volt a nép körében. íme, egy példa a sok közül a Komárom megyei Nagymegyerből:

„Párta, párta, fene ette párta,

Hogy a ménkű régen meg nem rágta! Elszaggattam tizenhárom pártát,

Fene látta a gatyának szárát."

(Balassa - Ortutay 1979, 483)

A vénlányok és agglegények csúfolására a

farsangi társas összejövetelek biztosítottak

alkalmat, mivel a farsang hagyományosan a

párválasztás és a lakodalmak időszakának számított. A csúfolok dramatikus szokásokkal kapcsolódtak össze.5 Csokonai a Dorottya, vagy is a dámák diadalma a fársángon. Furcsa vitézi versezet IV könyvben című művének megalkotásakor mindkét forrásból(népszokás és diáktréfák) meríthetett (ld. Bán-Julow 1964). Börleszk szerű vígeposzának népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rövid idő alatt számos kiadást ért meg: „1. Nagy-Várad és Vácz-ott, 1804-ben, 2. kiadás: Nagy-Várad, 1808., 3.: Szépirodalmi Figyelő 1861." (Szinnyei 1980-81, 394)

Jelen esetre, mivel szinte szó szerinti az egyezés, mint a népszerű költemény széles körben való elterjedésének bizonyítékára tekinthetünk.

3.) A következő vers cím nélkül olvasható: „Messze sötétedik már a ság teteje Azontúl elrejti a bakonyi erdeje Szülőföldem képét Megállók mégszer rád visszanézek Ti kéklő hegyek gyönyörű vidékek Vegyétek bús könyeim Tik láttátok az én böltsőm ringatóját átsorgó ajkam ejső mosojgását Szülőm fóró keblén Tik láttátok a víg gyermek játékát A serdülő ifjú örömit s gondjait Éltem vidám regelein Méjen Hletődve bútsúzom tőletek Elmegyek de szívem itt marad veletek a szerelem lántzain Hímze bár útain hősei virúlnak Koszorúzza fejem a legditsőbb ragyogmány a szerelem karjain

Bánatos érzéssel nézek vissza rátok örömmel telt óráin

Nem ad vissza nékem soha már titeket Evezem bár körül a mély tengereken Mint magelán gájjái

5 Ilyen volt a rönkhúzás (tuskóhúzás], amelyet akkor rendeztek meg, mikor a faluban, abban az esztendőben nem volt lakodalom. Ilyenkor - leginkább húshagyó- kedden a pártában maradt lányokkal húzattak rönköt. (Dömötör 1972, 27)

512