A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Vukov Anikó Veronika: Egy kéziratos könyv bemutatása - A folklorizáció példái a 19. század végéről
Vukov Anikó Veronika Egy kéziratos könyv bemutatása - a folklorizáció példái a 19. század végéről Óh gyakran a szívnek édes ösztöneit S tárgyaihoz vonzódó rózsa köteleit Egy tündér kép elvágja A szilaj vágyások gigászi hartzait Elbájdósó tsilag ezer o(r]kányait Bévont szemünk nem látya Hív szívünk tsedesbítésit nem hajuk Az előttünk nyíló rózsát letapodják Messzebb járnak szemenk Bámulva kergetyük álmaink ritka képét örökre elvesztjük szépét S későn hulnak könyeink Vége" Néhány szótól eltekintve, hiánytalanul köszönnek vissza katonakönyvünkben Berzsenyi Dániel (1776-1936) Búcsúzás Kemenes-aljától című költeményének sorai.6 A költő 1804-ben írt verse az alábbi kiadásokban vált hozzáférhetővé a közönség számára: „1. Berzsenyi Dániel versei. Pest, 1813. Kiadta Helmeczi Mihály. 2. bőv. kiad. egy kalauz értekezéssel Helmeczi Mihály által. U. ott, 1816. Ism. Tud. Gyűjt. 1817. VII.) 6 „Messze setétedik már a Ság teteje, /Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, /Szülőföldem, képedet: /Megállók még egyszer, s reád visszanézek. /Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!/Vegyétek bús könnyemet. /Ti láttátok az én bölcsőmnek ríngását /S ácsorgó ajakam első mosolygását/ Szülém forró kebelén; /Ti láttátok a víg gyermek játékait, /A serdülő ifjú örömit, gondjait, /Éltem vidám reggelén. /Mélyen illetődve búcsúzom tőletek; /Elmégyek: de szívem ott marad vétetek /A szerelem láncain. /Hímezze bár útam thessali virulmány, /Koszorúzza fejem / legdicsőbb ragyogvány /A szerencse karjain; /Bánatos érzéssel nézek vissza rátok, /Ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok /Örömmel tölt órái! /Nem ád vissza nékem már semmi titeket! /Evezzem bár körül a mély tengereket, /Mint Magellán gályái ./Oh, gyakran a szívnek édes ösztöneit /S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit /Egy tündér kép elvágja! /A szilaj vágyások gigászi harcait, /E bujdosó csillag ezer orkánjait /Bévont szemünk nem látja. / Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk, /Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, /Messzebb járnak szemeink; / Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, /Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, /S későn hullnak könnyeink." (Berzsenyi 1986, 78] 3. Berzsenyi Dániel összes művei, közrebocsátó meghagyás szerint Döbrentei Gábor. Buda. 1842. 3 kötet, élőbeszéddel, a költő arczk. és életrajzával. (Ugyanaz 4-rét egy kötetben. U. ott, 1842.) 4. Berzsenyi Dániel összes versei öt könyvben. Pest. 1859. Ötödik (törvénytelen, hibás után- nyomtatott) kiadás." (Szinnyei 1980-81, 989) 5. Berzsenyi Dániel versei. A megrongált szöveget az eredeti kéziratok és kiadásokhoz egyengetve, kiadatlanokkal és életrajzzal bővítve, a költő örököseinek megbízásából. Kiadta Toldy Ferencz. Pest, 1860. (6. kiadás. Életrajz a M. írod. Kézikönyv után.) 6. Berzsenyi Dániel munkái. Újra átnézett kiadás a költő örökösei megbízásából Toldy Ferencz által. Pest, 1864. Két kötet. (A költő arczk. és életrajzával a M. írod. Kézikönyv után.) Berzsenyi kéziratokban is nyomon követhető népszerűségét bizonyítja Chyk Mihály kéziratos könyve, melyet János István dolgozott fel tanulmányában, Kéziratos versgyűjtemény 1842-ből címmel. János István a vizsgált gyűjteményről megállapítja, hogy tudatos válogatás eredménye: a felvilágosodás (Csokonai Vitéz Mihály, Fáy András, Kovács József), a klasszicista és a romantika (Virág Benedek, Ányos Pál, Dayka Gábor, Kölcsey Ferenc) korabeli népszerű költők néhány verse mellett Berzsenyi számos költeménnyel képviselteti magát a könyvben, többek közt a Búcsú Kemenes-aljától című versével is (János 2000, 535). János István lehetséges forrásként az 1816-os, bővített Helmeczi- kiadást (János 2000, 535) jelöli meg. A következő, „műköltő-gyanús" vershez már kissé mélyebbre kell ásnunk a 19. század költészetében: a 4) lírai mű a Bátsú hazától címet viseli: „Kitárom reszkető karom ölelni földemet Meljre záporként hullatom Fijái könnyemet Szüléimben tsalatkozám Tehü igaz valál hozóm 513
