A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Kerekes Ibolya: A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században
Kerekes Ibolya A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században incidens is hozzájárult a falu képviselő-testületének későbbi döntéséhez: a gyékénykofáknak mielőbb vissza kell adniuk iparengedélyüket, különben kitelepíttetik őket.14 1950-ben az előző évihez hasonlóan ment a nyersanyag beszerzése és szétosztása, később viszont már előleget kapott a szövetkezet a felsőbb állami szervezettől a termékek felvásárlására. Ebben az átmeneti időszakban mindent átvettek és kifizettek, amit a háziiparosok otthon készítettek. Később ezen a területen is kezdetét vette a tervgazdálkodás. Mint akkoriban mindenre, a gyékénytárgyakra is kiterjedt a szocialista tervgazdálkodók figyelme. Az Országos Tervhivatal központilag kiadott hatósági árjegyzéke szabta meg, hogy a bedolgozók melyik tárgytípusból mennyit állíthatnak elő, és a szövetkezetek mit mennyiért bocsáthatnak eladásra.15 Állami kezdeményezésre, a Könnyűipari Minisztérium felügyeletével 1951-ben indult meg a háziipari szövetkezetek szervezése. A Tápéi Háziipari Szövetkezet az elsők között alakult meg 1951. augusztus 25-én, az egykori ún. emeletös iskola udvari tantermében.16 Az alapító tagok kilencen voltak: Nagy Pál, Ördög Antal, Ördög Sándor, Sövényházi József, Miklós Pál, Laczi Pálné, Nagy Istvánné, Nyári Antalné, Szabó Józsefné. Vezetőjükké Nagy Pált választották. A kilenc fős taglétszám év végére már 341-re bővült, majd évről évre gyarapodva 1960-ra túllépte az 1 100 főt. A szövetkezet legfelső szerve a tagok által alkotott közgyűlés volt, ez választotta meg a héttagú vezetőséget és az öttagú ellenőrző bizottságot. A szövetkezetét a vezetőségi ülések között az elnök irányította. Munkáját a főkönyvelő, a műszaki vezető, 14 Juhász Antal 1965-ös gyűjtőfüzetének feljegyzéseiből. 15 Faipari cikkek, kosár-, gyékény- és csuhéáru 1951, 14., 17.; 1952a, 4; 1952b, 14. 16 Ma Honfoglalás utca 71. Az épület napjainkban is áll a tápéi a részönkormányzat hivatala mellett, de már nem iskolaként üzemel. 1992 óta a budapesti székhelyű Vektor Munkavédelmi Kft. működtet benne varrodát. és néhány ún. függetlenített, nem termelő állományban lévő munkatárs segítette.17 A szövetkezet létrehozása utáni első fontos lépés a nyersanyagellátás rendszerének átszervezése volt. Ettől kezdve a vezetők mentek el tárgyalni és szerezték meg a gyékénytermő réteket, amelyeket aztán előre meghatározott rend szerint a tagokból összeállt gyékényszödő bandák termelhettek ki. A szövetkezet szervezte meg a gyékény hazaszállítását is. Ha a falutól távolabbi vidéken szödték a gyékényt, akkor vagonokat béreltek a MÁV-tól, illetve teherautót a TEFU-tól. A gyékényvágó csoportok tagjai a begyűjtött kévéknek nagyjából kétharmadát tarthatták meg maguknak, egyhar- madát - megfelelő díjazás fejében - kötelesek voltak leadni a szövetkezetnek, amely ezeket a kévéket adta el azoknak a szövetkezeti tagoknak, akik nem tudtak, vagy nem akartak maguk gyékényt vágni.18 A tagság soraiból kerültek ki a gyékénytárgyak megújításával foglalkozó „kreatív munkatársak”. Ők maguk is értették a növény feldolgozásának minden lépését, de feladatuk nem a termelés, hanem a tervezés lett. Olyan termékek kifejlesztésére törekedtek, amelyek sorozatban készíthetők és lehetőleg nagy meny- nyiségben vihetők piacra. Egyikük volt Török Józsefné, akit a Népművészet - Háziipar című lap újságírója próbálta meg szóra bírni. „Hiába faggatom - kezdte cikkét a szerző - [...] hogyan lett belőle tervező. E kérdésre nincsen válasz. [...] a madarat sem tanítja senki énekelni. Csak ennyit hajlandó mondani: Mindig az volt a vágyam, hogy tervező lehessek. [...] Este, lefekvés után is azon gondolkodom, hogyan lehetne valami újat kitalálni? S ha valami eszembe jut, nincs nyugtom, amíg meg nem csinálom. Éppen most is van valami új ötletem. [...] Üzemi titok. Majd ha elkészül, beadom a szövetkezetbe. S úgyis kiderül, ha üzlet lesz belőle.” (M[OLNÁRJ 1968,12) 17 Juhász Antal 1965-ös gyűjtőfüzetének feljegyzéseiből. 18 100 kévéből 70 maradt a gyékényszödőké, 30 lett a szövetkezeté. A szövetkezet történetét Biacsi Orsolya tekintette át: BIACSI 2002. 465
