A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Kerekes Ibolya: A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században
Kerekes Ibolya A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században Az ország gyékényből legjobban profitáló háziipari szövetkezete ekkoriban a tápéi volt.19 Agilis vezetőinek - az alapító Nagy Pálnak, és közvetlen munkatársainak. Ördög Antalnak, Vörös Istvánnak - köszönhetően egyre több üzletkötő, majd nyomukban egyre több megrendelés érkezett Tápéra. Hamarosan felmerült az igény egy megfelelő székház és raktár létesítésére. Addig ugyanis a készárut magánházaknál tárolták. Mivel a székház- és raktárépítést csak azoknál a szövetkezeteknél támogatta az állami vezetés, akik külföldre is exportáltak, a tápaiak vállalták, hogy felveszik a kapcsolatot az ARTEX Külkereskedelmi Vállalattal, és elkezdenek exportra is termelni. A kapcsolatfelvétel és az export vállalása után megkapták az engedélyt, így 1955 szeptemberében elkezdődhetett az építkezés. 1955/56 telén elkészült az irodaház, 1956. augusztus 5-én pedig ünnepélyes keretek között avatták fel az új raktárépületet.20 Először 1955-ben szállítottak külföldre, mégpedig az NSZK-ba 160 cm széles, 210 cm valamint 310 cm hosszú gyékényszőnyegeket. 1962-ben az ún. oválszatyor volt a szezon slágere. 60 000 darabot küldtek belőle külföldre, s 2,5 millió Ft bevételt hozott a szövetkezetnek. Szintén a HISZÖV-ön és az ARTEX-en keresztül kapcsolódtak be egy nagy megrendelésbe: Mivel a bősárkányi és pusztasomorjai (Győr- Moson-Sopron m.) háziipari szövetkezet tagjai már nem győzték a munkát, Tápén is ezerszámra kezdték el készíteni az ún. győri párost egy angol áruházlánc számára. Ördög Antal - aki több nyelven beszélt, és az 1950-es évek végétől az 1970-es évek végéig volt a tápai szövetkezet egyik vezetője - maga is eljárt külföldre „piacot kutatni”. (Természetesen a megfelelő állami engedélyekkel felvértezve.] Ilyenkor vitte magával az itthon kifejlesztett, a helyi tervezők ötletei alapján elkészített 19 Ezt a virágzó időszakot örökíti meg részletesen: KOLLÁR 1972. Lásd még: F[EDOR] 1957; GYAPA1 1957- HOLKA - KRAFF 1962; VIRÁG 1976. 20 Juhász Antal 1965-ös gyűjtőfüzetének feljegyzéseiből. A templom mögötti Régész téren álló épület ma a Printker Office Land Irodatechnika, Papír, írószer Kereskedelmi Zrt. központja. bemutatódarabokat, árumintákat, aztán hozta haza az ezres nagyságrendű megrendeléseket. Nyitott volt arra is, hogy a külföldiek igényeinek megfelelő tárgyakat készítsenek. Ma ezt neveznénk bérmunkának, bár ez valamivel több volt annál. Csak a tárgyat kapta meg külföldön - hogy a vállalkozó ilyet szeretne -, itthon a tápai tervező próbálta meg elkészíteni. Ha megfelelt, akkor következhetett a „gyártási technológia" kidolgozása, a háziiparosok betanítása. A külföldről érkező megrendelések közül legnagyobb üzletté a szék-üléslapok fonása vált. A siker kezdetéről a háziipari szövetkezetek lapja is beszámolt: „Évekkel ezelőtt bizony nem hittük volna, hogy a Tápéi Szövetkezet a bútorexportnak is részese lesz. Bútorgyárral és szövetkezettel együttműködve flamand székek és fotelek üléslapjait és háttámláit készítik gyékényből, a megrendelők által kívánt nyers és kénezett kivitelezésben. Örömmel hallottuk, hogy a belga gyáros saját gyártmányú bútoraihoz is innen szerzi be a gyékény üléslapokat. Érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy ennek a vevőnek évente 40-50 ezer darab üléslapot és háttámlát szállítanak.” (-i. -r. 1968, 11.] Nemcsak ez a belga bútorgyáros találta kifizetődőbbnek, ha a nyugatinál jóval olcsóbban dolgozó magyar munkaerővel készítteti el az arrafelé igen kedvelt székek üléslapjait. Hollandiából, Franciaországból, Angliából, Svédországból és az NSZK-ból is sorra érkeztek a hasonló megrendelések. Annyi, hogy azt a tápai asszonyok már nem győzték. A szövetkezet vezetői nem akarták kiengedni kezükből az üzletet. Mivel a faluban már nem volt több „kapacitás", elkezdték a bedolgozói hálózat kiépítését. Előbb Csongrád megyében - Kisteleken, Sándorfalván, Szőregen, Algyőn és Makón - létesítettek begyűjtő telepeket, majd túlléptek a megye határain. Olyan vidékeket kerestek fel, ahol a gyékény feldolgozásának korábban voltak hagyományai, de a tevékenység az 1960- as évek végére elsorvadt. Elmentek a Körösök- mentére, a Sárrétre, az egykori Ecsedi-láp vidékére, a Bodrogközbe, a baranyai és Tolna megyei székkötő sváb falvakba, sőt a Fertő-tó melletti Bősárkánnyal, Pusztasomorjával, Sarróddal is 466
