A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)

NÉPRAJZ - Kerekes Ibolya: A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században

Kerekes Ibolya A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században egyik első lépéseként a gyékénykufákat pró­bálta meg kiszorítani a termelési és kereske­delmi láncból. Ennek sarkalatos pontja volt a nyersanyagbeszerzés átalakítása. 1949-ben, a tápai földműves-szövetkezet megalakulása után jelentős viszály alakult ki a kufák és az új szervezet vezetői között. A szövetkezet fel- vásárlási megbízást kapott ugyanis az Állami Háziipari Rt-től, de a megbízás mellé nem adtak pénzt, amiből nyersanyagot vehettek volna a háziiparosoknak. A Tiszakécske (Bács- Kiskun m.) melletti rét volt akkoriban az egyik legjobb és legnagyobb gyékényszedő helyük a tápaiaknak. A terület árverezését pünkösd vasárnapjára hirdette meg a kécskei elöljáró­ság. Az árverésre mind a tápai kufák, mind a szövetkezet képviselői elmentek. A licitáláson Fodor István gyékényszedő bandája ajánlotta a legmagasabb összeget, 5 500 Ft-ot, ezért aztán az elöljáróság arra az évre nekik ítélte a terület kitermelésének jogát. Aláírták az erről szóló megállapodást, majd a nyertes letette a kaució t. A teljes árat a kitermelés után kellett [volna] megfizetni. A tápai földműves-szövet­kezet vezetői nem hagyták annyiban a dolgot. Ördög Antal, a szövetkezet vezetője, Terhes János, DÉFOSZ-titkár,12 Török István párttitkár elmentek a kécskei képviselőtestület ülésére, és rávették az ülés résztvevőit, hogy ne hagy­ják jóvá az árverést. A testület ezután utasította az elöljáróságot, hogy tegye semmissé az ered­ményt, bontsa fel a már megkötött egyezséget, és Fodor Istvánék helyett a földműves-szövet­kezettel kössön szerződést. Ebben az új szerző­désben az állt, hogy szövetkezetnek négy napon belül kell megfizetnie a kauciót, később pedig - a ténylegesen kitermelt mennyiség átvétele után tíz nappal - kévénként 1,5 Ft-ot.13 Hasonló helyzet volt Túrán (Pest m.), ahol akkoriban Polányi Géza bérelte a községi elöl­járóságtól a tápaiak által kedvelt gyékény­termő rétet, és hirdette meg a kitermelés jogát. 12 Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövet­sége. 13 A fizetendő végső összegbe beleszámított az előzőleg már kifizetett kaució. Ott Török Mihály és bandája nyert 3 200 Ft-tal. Oda is visszament a tápai földműves-szövetke­zet képviselője, a DÉFOSZ-titkár és a párttitkár kíséretében, s ott is „meggyőzték” a terület bir­tokosait, hogy semmisítsék meg a már aláírt szerződést, és a szövetkezetnek adják a gyé­kénykitermelés jogát. A területeket tehát sikerült megszerezniük, de valamiből ki is kellet fizetni a kauciókat és a kitermelt gyékény árát. A falugyűlésen úgy határoztak, hogy mivel az államtól nem kap­tak pénzt nyersanyag-beszerzésre, adják össze maguk a tápaiak. Meghirdették, hogy ki meny­nyit fizet, annyi kévét kap. Három nap alatt 120 000 Ft gyűlt össze a szövetkezet pénztá­rában. Részes kitermelésre is jelentkezhettek azok, akik vállalták a nehéz fizikai munkát: „ötbül kettőé" - vagyis öt kivágott kévéből kettő a gyékényvágást végző munkásé lett, három a szövetkezeté. Azok a családok, ahonnan nem volt, aki elmenjen gyékényvágónak, a szövetke­zettől vásárolhatták meg a kévéket. A hazaszál­lítás megszervezését a szövetkezet vállalta. Az első szállítmány augusztus végén Túráról érkezett meg, ahol Terhes Béla volt a banda­gazda. Előbb kivették a gyékényvágóknak járó kétötöd részt, a fennmaradó kévék kiosztását pedig augusztus 28-29-re hirdette meg a szö­vetkezet. A korábbi ígérettel szemben azonban nem az előre befizetett összegnek, hanem a csa­ládok rászorultságának megfelelően állították ki a szövetkezetben az utalványokat, amelyek­kel aztán jelentkezhettek a családok a kiutalt kévékért. Több kofa fizetett be ugyanis nagyobb összeget a tavaszi pénzgyüjtéskor, hogy ha már nem engedik a saját alapanyag-beszerzést, leg­alább így juthassanak gyékényhez, amit aztán kiadhatnak a nekik dolgozó embereknek. Az utalványokat augusztus 28-án hajnali 4 órakor kézbesítették ki a családoknak, és reggel 7 óra­kor - Nagy Istvánná és Laczi Pálné vezetésével - már meg is kezdték az osztást. Amikor híre ment, hogy nem a korábbi egyezségnek megfe­lelően osztják a gyékényt, a hoppon maradot­tak kapákkal, kaszákkal indultak a helyszínre. Végül a már akkor is nagy tekintéllyel bíró Nagy Pál tett rendet a tiltakozók között. Ez az 464

Next

/
Thumbnails
Contents