A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Kerekes Ibolya: A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században
Kerekes Ibolya A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században a kofák részéről, mely a Szegedi Napló hasábjaiig is elhatott.10 11 A felzúdulás ellenére Tápé község tanácsa is - Bonyhay Sándor tevékeny közreműködésével - bekapcsolódott a gyékénykereskedelembe. Ezzel igyekeztek megtörni a kofák monopóliumát, s az általuk diktált nyomott átvételi árakat. Darányi Ignác, földművelésügyi miniszterségei (1895-1903, 1906-1910) idején, számos intézkedéssel próbálta segíteni a háziipart. Ezek közé tartozott a szövetkezetek létrejöttének támogatása. Csongrád vármegyében dr. Cicatricis Lajos alispán (későbbi főispán) karolta fel az ügyet. Ő javasolta, hogy a megyében elsőként Tápén hozzanak létre háziipari szövetkezetei, mivel itt századokra visszamenő hagyománya van a gyékényes háziiparnak. A szövetkezet létrehozásának fő céljait abban látta, „hogy az érdekeltek a szükséges nyersanyagokat előnyösebben szerezhessék be, a kész háziipari cikkek értékesítésével a kedvező konjunktúrákat kihasználni képesek legyenek és hogy a termelést is a keresletnek megfelelően irányíthassák."11 A földművelés- ügyi miniszter háziiparral kapcsolatos 5412. számú rendelete 1903. július 2-án látott napvilágot, s néhány hónap múltán már meg is alakult a Tápéi Gyékényszövő Háziipari és Hitelszövetkezet. A községháza tanácstermében 1905. október 14-én megtartott alakuló ülésen jelen volt maga Cicatricis Lajos és eljött Budapestről Keller Gyula, háziiparért felelős miniszteri megbízott is. Az alapításkor 127-en jegyeztek üzletrészt a szövetkezetben. Az üzletrésszel rendelkező tagok létszáma alig tíz esztendő alatt megduplázódott, 1914-ben már 278 volt. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara 1914. évkönyve számol be arról, hogy a „szövetkezet, mely mintegy 5-600 leányt, asszonyt és férfit foglalkoztat, ponyva, csomagológyékény, fürdő-, futó-, kertészgyékény és szatyrok előállítását űzi.” 10 Gyékényforradalom Tápén 1900.; A tápéi gyékényipar 1900. 11 A Szegedi Kamara Évkönyve... 1905,103. A szövetkezet mellett is megmaradt a következő évtizedekben a gyékénykufák és a nagy- kereskedők által működtetett hagyományos kereskedelmi lánc. így a falu szinte teljes lakossága (közel 4 000 ember) valamilyen szinten bekapcsolódott a gyékényfeldolgozásba. A 20. század évről-évre visszatérő nehézsége volt és maradt azonban az alapanyag beszerzése. A háziipar fejlesztésének köszönhetően a gyékénytárgyak iránt egyre nagyobb kereslet mutatkozott kül- és belföldön egyaránt. A megnövekedett igényekhez viszont csak nagy nehézségek árán tudták előteremteni a megfelelő mennyiségű és minőségű gyékényt. Egyre távolabbi vidékeken jelentek meg a tápai gyékényszödő bandák. A Szegedi Napló 1915-ben Tápéra kilátogató újságírója ekképpen számolt be a látottakról, hallottakról: „A tápaiaktól szőtt-font gyékényszőnyegek, sátorlapok, lábtörlők, tojástartó kupulykák, dohányos bödönök, papucsok, szekértvédő »ekhók«, kanapé- és kertiszék-fonatok, méhkasok, papírkosarak, kenyérszakajtók, lapos-széles kovász- és gyümölcsszárajtók, falonfüggő kanalasok, piperés ládikák ma is állják a világpiacok versenyét. (...) bár az eke leginkább kitúrta a megszabályozott, lecsapolt vizű réti földekből a haragoszöld, nyúlánk gyékényesek torzsokait, és hogy a szövőiparjukat folytathassák, fenntarthassák, Tápé magyarjainak anyagért az Alsóduna és Tisza ősmocsárjáig le kell vándorolgatni." (MÓRICZ 1915) A nyersanyaghiány miatt a következő években többször is felvetődött, hogy - a kosárfonók fűztelepeinek mintájára - a gyékényt is tudatosan kezdjék el telepíteni és termeszteni. Próbálkozások voltak ugyan (pl. a közeli Dóci-tóban), de a nagyüzemi termesztés nem járt sikerrel. Továbbra is járták tehát gyékényszödő bandák a közeli és távoli vidékek gyékénytermő rétjeit, s az évszázadok alatt kialakult rend szerint gyűjtötték be a növényt. A II. világháborút követő társadalmi és gazdasági átrendeződések Tápét sem kerülték el. A falu gazdasági életének egyik legfontosabb pillére ekkor is a gyékényfeldolgozás maradt. Az új politikai vezetés a háziipar megújításának 463
