A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Kerekes Ibolya: A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században
Kerekes Ibolya A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században A HISZÖV létrejöttének negyedszázados évfordulója alkalmából megjelentetett, az ország háziipari és népi iparművészeti szövetkezeteit sorra vevő könyv tanúsága szerint 1978-ban összesen öt szövetkezetben foglalkoztak gyékénnyel. Bősárkányban (Győr-Moson-Sopron m.), Jánossomorján (Győr-Moson-Sopron m.), Gyulán (Békés m.), Püspökladányban (Hajdú-Bihar m.) és Tápén. Ekkorra azonban már mind az öt szövetkezetben visszaszorult a gyékényfeldolgozás, mel- lette/helyette varrodát is működtettek. Bármennyire is szép eredményeket igyekeztek kimutatni a szövetkezeti vezetők az évforduló tiszteletére, lassan megkezdődött a háziipar hanyatlása. Hiába próbálták áraikat tartani, nagyobb gondot fordítani az anyag- és energiatakarékosságra, a járulékos költségek csökkentésére, egyre fogytak a külföldről érkező megrendelések, a belföldi kereslet kielégítésére pedig nem kellett annyi ember. A „tőkés piac" számára lassan már a Magyarországon készült üléslapok és más gyékénytárgyak árai is magasnak tűntek, elkezdtek messzebbre nézni, olcsóbb munkaerőt keresni. Az egyre kevesebb megrendelés teljesítésére viszont egyre kevesebb ember is elegendő volt. A központilag szabályozott és alacsonyan tartott átvételi árak, valamint a magasra emelt normák miatt a még megmaradt bedolgozók hiába igyekeztek a munkával, kevés fizetést kaptak. Emiatt egyre többen felhagytak a gyékényes háziiparral, más mezőgazdasági foglalkozást kerestek, vagy az iparban helyezkedtek el. Egy idős tápai asszony szomorúan állapította meg: „kisöpörték a lakásból a gyékényt, a szemetet, vele együtt az ősi mesterséget.” Annyira a szegénységet, a kiszolgáltatottságot jelentette sokak számára, hogy beszélni, emlékezni sem akartak rá. A szülők, ha meg is maradtak a gyékény mellett, arra sarkallták gyermekeiket, hogy tanuljanak szakmát, menjenek el hivatalba, értelmiségi pályára, semmiképpen ne foglalkozzanak a nehéz kenyeret adó növénnyel. Háziiparos szövetkezők Tápén A 20. század folyamán az imént felvázolt gazdasági és társadalmi közegben próbáltak meg boldogulni a tápai gyékényszövők. A mindenkori kormányzat sokféle módon igyekezett támogatni az ágazatot. Az országos törekvések mind eljutottak a faluba is. Nem véletlenül, hiszen a település Magyarország egyik legjelentősebb gyékényfeldolgozó háziipari központja volt. A termelés helyi irányításában, a gyékénytárgyak kereskedelmében sokáig kizárólagosan a tápai gyékénykufák és szegedi zsidó nagykereskedők játszottak meghatározó szerepet. A kofák már tavasszal lefoglalózták közel s távol a gyékénytermő réteket, nyár végén kitermeltették a növényt, saját költségükön hazaszállíttatták, a nekik dolgozó háziiparosoknak kiadták a nyersanyagot, majd átvették és azonnal ki is fizették az elkészült tárgyakat. Leggyakrabban a szegedi zsidó nagykereskedők előzetes megrendelése alapján dolgoztattak. Ilyen nagykereskedő cég volt például Reitzer Lipót és Társa (Takaréktár u. 3.], Rosenberg Miksa és Fia (Római krt. 23.), Schwarz Emánuel és Fia (Oroszlán u. 7.), Czinner és Társa (Tisza Lajos krt. 8.) valamint Lamberger Lajos (Tisza Lajos krt. 61.).9 Ezt a már kialakult, viszonylag zárt kereskedelmi láncot próbálta meg fellazítani 1900-ban - Szél Antal tápai bíró támogatásával - Bonyhai Sándor, a falu akkori jegyzője. A községi képviselőtestület megbízásából szerződést kötöttek az államkincstárral 40 000 darab gyékény szállítására. Tehették ezt azért, mert az állam különféle megrendelésekkel próbálta segíteni a helyi háziiparokat. Ezzel a szállítmánnyal például „a Budapesten székelő központi jövedéki igazgatóság gyékényszükségletét” kívánták fedezni. A kofák és a kereskedők kiiktatásával létrejött üzletet maga a jegyző bonyolította le. Az államtól kapott pénzen beszerzett nyersanyagot olcsóbban adta, a késztermékekért pedig magasabb árat fizetett, mint a kofák. Lett is belőle nagy tiltakozás 9 Kiviteli címtár 1904,122, 201, 388, 399, 406. 462
