A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Kerekes Ibolya: A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században
Kerekes Ibolya A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században egyévnyi ténykedés után, 1949-ben be is fejezte működését, hogy helyére egy újabb szervezet, a Népművészeti és Háziipari Nemzeti Vállalat lépjen. (LATABÁR 1972, 3) 1953-ban újabb névváltozás következett: a vállalat nevéből elhagyták a nemzeti jelzőt. Az évenként-másfél évenként megszűnő és átalakuló intézmények után a Népművészeti és Háziipari Vállalat egészen hosszú ideig, közel három évtizedig szolgálta a háziiparosokat. Tevékenységi köre nem sokban különbözött háború előtti, „kapitalista" időkben működött elődeitől: megrendeléseket adott, felvásárolta a késztermékeket, részt vett a forgalmazásban, igyekezett új piacokat felkutatni és termékeket fejleszteni. Az 1945 előtt működött szövetkezetek gyékénnyel foglalkozó háziiparosai nem tűntek el a II. világháború után sem. Többnyire egyedül vagy az újonnan alakult földműves-szövetkezetek tagjaiként dolgoztak tovább, megpróbálták az új körülmények között használni régi tudásukat. A Könnyűipari Minisztériumban 1951- ben Helyi Ipari Igazgatóságot létesítettek azzal a céllal, hogy - a szocialista gazdaságpolitika eszményeinek megfelelően - „elősegítsék” a bedolgozók kisipari és háziipari szövetkezetekbe tömörülését. Rövidesen több mint 100 háziipari szövetkezet jött létre országszerte. A háziipar töretlen folyamatosságának és a II. világháborút megelőző évtizedek tudatos fejlesztéseinek köszönhetően az 1950-es években még sokan értettek a gyékény feldolgozásához. Közülük többnyire az asszonyok lettek a háziipari szövetkezetek tagjai. Ők otthon dolgoztak, közben elláthatták a családot, a háztartást. Az elkészült árut a szövetkezetek gyűjtőhelyire kellett bevinni a megadott napokon. Ott névre szóló termelési könyvbe jegyezték fel a leadott áru mennyiségét és értékét. A szövetkezeti taglétszámnál azonban jóval többen dolgoztak gyékénnyel. Erre a háziipart szabályozó rendelet hivatalosan is módot adott. Többnyire az öregek, a nagyobbacska gyerekek, a munkából hazatérő családtagok is besegítettek a tárgyak készítésébe. így az egyes tagok - s ezáltal a családok - magasabb keresetet érhettek el. A háziiparosok a településükön működő vagy ott fióktelepet fenntartó szövetkezettel voltak kapcsolatban. Onnan kapták a megrendeléseket, a szövetkezet segített az alapanyag beszerzésében, gondoskodott az elkészült áru átvételéről, kifizetéséről. Szövetkezeti tagként eltöltött idejük munkaviszonynak számított. Bérükből meghatározott járulékokat vontak le, ezzel társadalombiztosítási jogosultságot szereztek, szociális juttatásokban részesülhettek. (Pl. lakásépítési támogatás, üdülési lehetőségek.) Ha elérték a központilag meghatározott havi teljesítményt és a 120 hónapos jogviszonyt, nyugdíjat kaphattak. Ez a rendszer - mint korábban már láthattuk - nem a semmiből épült föl. Az újdonság inkább a kommunista ideológiai körítés volt benne. „A háziipari szövetkezeti élet átneveli az egyénileg dolgozó parasztokat - vélte egy újságíró az 1950-es évek végén -, mert hiszen a gyékényesek parasztemberek. A szövetkezeti élet megtanította őket a közösség erejének hasznára és ez a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésére is pozitív hatással van." (VINCZE 1959) Az időközben önállósult Helyi Ipari Minisztérium 1953. május 21-én két új szervezetet hívott életre: a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetségét (HISZÖV) és a Népi Iparművészeti Tanácsot (NIT). Előbbi feladata a szövetkezetek központi irányítása, felügyelete és működésük összehangolása lett, utóbbié, hogy elősegítse a tárgyalkotó népművészet hagyományainak megújulását, a tárgyak zsűrizésével biztosítsa a piacra kerülő termékek minőségét. Felügyeleti szervük az Országos Kisipari Szövetség (OKISZ) lett. A Miniszter- tanács 34/1953. számú rendelete szabályozta az ágazat működését. Többek között azt is, hogy a háziiparosok vagy maguk árulhatják portékájukat piacokon, vásárokon, vagy a szövetkezeteken keresztül adhatják el termékeiket. Véglegesen kiiktatták a kereskedelmi láncból a magánkereskedőket, köztük a korábban jelentős szerepet betöltő ún. gyékénykofákat. A Népművészeti és Háziipari Vállalat hatáskörébe tartozott az értékesítés megszervezése 460
