A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Fodor Ferenc: A delibláti homokpuszta haszonvételei
Fodor Ferenc A delibláti homokpuszta haszonvételei intézményeknél súrolókefékben és seprőkben óriási szükség állott be. Ezeknek a cikkeknek az ára felszökött, sőt a békeidőben »Mexicaner Wurzel« név alatt importált gyökérből készült súrolókeféket egyáltalán nem lehetett kapni. A kevevárai fogolygyűjtő állomás parancsnoka, Wolf Manó tartalékos főhadnagy a delibláti homokpusztán nagy mennyiségben előforduló síkárgyökérről értesülve, arra a gondolatra jött, hogy a felügyelete alá helyezett hadifoglyokkal keféket gyártat. A szerb hadifoglyok erős nyakú és széles élű irtókapákkal 40-50 cm mélyen körülortják a sikárfű gyökérzetét üstökénél fogva gyökérszálakkal együtt kitépik a laza homokból az egész tövet és a földre hanyatt fektetett kapa élén ide-oda húzoga- tással lemetszik a gyökfejekről a gyökérszálakat. A nyert 30-50 cm hosszú gyökérszálakat keményfából, hullámos fogazással készült kézi mángorlókon megmángorolják. Ezen művelet célja a gyökérszálak héjának eltávolítása. Az így megtisztított gyökér mérlegre kerül és métermázsánként 85 K tőár mellett a fogolytábor tulajdonába megy át. [...] Ott a gyökeret a törékenység csökkentése céljából megfőzik és így puhított állapotban kefékké kötik. Gyártanak nyeles és nyél nélküli súroló keféket, újabban pedig nagy mennyiségű szobaseprőt. A fogolytábor 1916 augusztus óta 13 500 db súrolókefét és 13 700 db szobaseprőt gyártott. A homokpuszta 1916 augusztus óta sikárgyö- kérből már 3 463 K 75 f tőár jövedelmet nyújtott. Célszerű volna az üzemet oly irányban fejleszteni, hogy a békés viszonyok helyreállítása után egy hazai kefegyár alapját képezze. A homokpuszta sikárgyökér tekintetében majdnem kimeríthetetlen s minthogy mindig a már megerősödött tövek képzik a használat tárgyát s a fiatalabbak megmaradnak és terjednek, a növény kipusztulásától nem kell tartani. Ásása a homokkötés szempontjából se jár kárral, mert csak 0,4-1 nm nagyságú foltokon lazul meg a homok s ezek hamar legyepesed- nek." (Ajtay 1917, 325) A vérállító fenyérfűről Wagner János is tudósít: „Évelő fű, tarackjai átlag 2 cm hosszúak, gyökér szálai igen hosszúak, szívósak. [...] Gyökerét az olaszok magas bérért ássák és apró keféket kötnek belőle." (Wagner 1914, 37) Ajtay Jenő hasonló tanulmányt jelentetett meg a szappangyökér (Saponaria officinalis) kitermeléséről is. „A növény szára 30-120 cm magasra megnő. A növény gyökere 70-250 cm mélyre hatol a laza talajba. Gyakornok koromban - kiállításra küldés céljából - öt méter hosz- szú gyökérpéldányt ástam ki. Az ásott gödröt munka közben gerendákkal kellett kidúcolni. A gyökér vastagsága eléri a 10 cm-t. A gyökér főzetét kicsiben pecséttisztításra, nagyban pedig gyapjúfehérítéshez használják. Pecséttisztításhoz a gyökeret szappangyökér név alatt szalámi módjára felszeletelt vagy forgáccsá összefaragott, csontszáraz állapotban árulták gyógyszertárakban és drogériákban, gyapjúfehérítéshez pedig porrá őrölt állapotban alkalmazták. A világháborúnak kellett jönnie, hogy a szappan ára hallatlan magasságot érjen el és a saponin-tartalmú anyagok iránt meginduljon a kereslet. Kiástunk 353,41 métermázsa nyers gyökeret, melyet megfelelő szellős helyen kiszárítva 149,53 métermázsa I. osztályú és 17,23 métermázsa II. osztályú szappangyökeret adott. Közben a szappangyökér ára tovább emelkedett. [...] Az 1. osztályú szappangyökérért a vevő métermázsánként 270 K-t, a II. osztályú gyökérért pedig 120 K-t fizetett. Elértünk all 500 K termelési költséggel szemben 42 440 K bevételt. [...] A munkások szakmánybán dolgoztak. A gyökeret a lehetőségig mélyen kellett kiásniuk. A szárítás fedett, léces, szellős raktárakban - közönséges tengerigórékban - történik. A hosszú, vastag gyökérről a gyökfőt a »delibláti ágnyeső fűrész«-szel lefűrészeljük. Maga a gyökér az I. osztályú árú, a lefűrészelt gyökfők pedig - mert fásult részek is vannak rajtuk - a II. osztályú árú. Az újabban termelt szappangyökér 87 294 K 72 f-ért kelt el, métermázsánként 205 K 78 f-ért." (Ajtay 1917, 15) A szappangyökér felhasználásáról Solymos Ede is említést tesz, keceli gyűjtése alapján: „A szappangyökeret is szedték néhányan. Rózsaszín és fehér virágja van, bűbájos asszonyok használták orvosságnak. A kintjáró emberek kezüket tisztították vele. Ha tenyerük közt 445
