A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Mennyit költöttek temetkezésre a szegedi iparosok a 20. század első felében?
Mennyit költöttek temetkezésre a szegedi iparosok a 20. század első felében? Fári Irén Minden társadalmi réteg számára fontos momentum volt a temetkezés. A főúri gyász- szertartások nagyszabású ceremóniakultúrája (Szabó 1989) a 19. második felében Magyar- országon újraéledt, a politikai, művészeti és irodalmi élet kiemelkedő szereplőinek temetési szertartásai Budapesten az adott év egyik legfontosabb eseményeivé váltak. Többször, mint Vörösmarty Mihály, Széchenyi István, Teleki László vagy Kossuth Lajos temetése, politikai demonstrációkká szélesedtek. A díszes gyászünnepélyek azonban nemcsak a közismert polgárok, hanem a kevésbé ismert emberek búcsúztatását is jellemezték. Minél inkább nagyobb szabású volt a temetés, annál inkább hangsúlyozták az elhunyt társadalmi rangját, vagyoni hovatartozását. A temetkezések rendjét az 1876-os közegészségügyi törvény XV. fejezete és az azt kiegészítő helyi szabályrendeletek határozták meg. A dualizmus korának temetkezési gyakorlatát Hanák Péter (Hanák 1988) és Lakner Judit (Lakner 1993) foglalta össze a két főváros, Bécs és Budapest példáján. Részletesen kitértek a temetés menetrendjére, a temetkezési vállalatok áraira, a költségeket alkotó egyéb tényezőkre is. Güntner Péter egy vidéki városban, Sopronban, az Árvaszéki iratok leltáraiból kigyűjtött adatok alapján vizsgálta ezt a kérdést. (Güntner 1999, 179-192) Adatai ugyancsak a dualizmus idejére vonatkoznak. A két háború közötti temetkezési gyakorlat eddig kevésbé érdekelte a kutatókat. A szegedi helytörténeti irodalomban jelentős adattárak, temetőkataszterek születtek Tóth Tamás kutatásai nyomán, (Tóth 2001, 190-212, Tóth 2008) a szegedi temetők történetét és az ott nyugvó jeles szegediek életrajzát Apró Ferenc adta közre. (Apró 1998) Érdekes adatokat közöl Nagy Ádám a szegedi múzeumigazgató Móra Ferenc 1934-es temetéséről szóló dolgozatában, (Nagy 2004, 425-430) és sajátos módon tárul föl a közismert író kapcsolat- rendszere a temetésére küldött 116 db koszorúszalag leírásával Katkóné Bagi Éva-Apró Ferenc munkájaként. (Katkóné-Apró 2004, 430-469) Güntner Péter Sopronban a hagyatéki leltárak segítségével a temetkezések lebonyolításában, és az erre fordított összegek nagyságában a státus és a vagyon összefüggését vizsgálta. A több mint ötszáz leltár alapján elvégzett vizsgálat során egyenes arányosságot állapított meg a bruttó vagyon nagysága és a temetési költségek között. A temetésre fordított összeget a vallás kevésbé befolyásolta, a nem, az életkor és a bruttó vagyon mellett elsősorban a társadalmi státusz játszott fontos szerepet a végtisztességre költött pénz nagyságában. A társadalmi státus az életmódban nyilvánul meg, az életmódról pedig a vagyonleltárakban elsősorban a lakás és a felszerelési, használati tárgyak összetétele, milyensége árulkodik. A szegedi iparosok vagyoni helyzetének vizsgálata során kikerülhetetlen kérdés volt a végtisztességre fordított összeg vizsgálata, mivel a hagyatéki összeírásokban a vagyon passzívái között az első helyen szereplő temetési költség jelentékenyen megterhelte az elhunyt vagyonát a tartozás, váltó és jelzálog tételei mellett. Szeged város Árvaszékének irataiból az iparosokra az 1900-1944 közötti időszakot tekintettem át, három időmetszetben. Összesen 235 db hagyatéki leltárt dolgoztam föl. A vagyont alkotó összetevők százalékos értékeit a nettó, azaz tiszta, örökölhető vagyon értékében 363
