A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sípos József: Az Egységes Párt szervezése és 1922-es tavaszi kampánya
Sipos József Az Egységes Párt szervezése és 1922-es tavaszi kampánya A belpolitikai kérdésekről a miniszterelnök kijelentette: „Az állami élet berendezése terén követeljük a keresztény erkölcsök ideálja által kontrollált nemzeti demokráciát, követeljük a teljes egyenjogúságot, a polgári rendet, társadalmi téren követeljük a szociális és felekezeti békét, politikai téren a pártoskodás háttérbe szorítását, erős parlamenti alappal bíró kormányzatnak megteremtését." Hangsúlyozta: „Nemzeti létet követelünk.” A nemzeti létet az „egyéni, családi, társadalmi lét felett" állónak tekintette. „Ezért az egyénnek és családnak, a társadalomnak áldozatot kell hoznia. De szemben állunk e felfogásunkkal minden nemzetköziséggel. [...] arra van szükségünk, hogy a nemzeti érzést, nemzeti felfogást vigyük bele a nép széles rétegeibe, [...] mert amikor Európa-szerte [...] a nemzeti egoizmus alapján rendezik be a viszonyokat, akkor mi nemzetközi frázisokkal semmiféle célt el nem érhetünk. Abban a világban élünk, amikor egyik nemzet a másikkal szemben könyörtelenül kihasználja az előnyöket. [...] Lehetséges volna-e, hogy ilyen világban mi nemzetközi frázisok után indulva, odadobjuk nemzeti felfogásunkat és érzésünket, mely egyedüli biztosítéka a magyar nemzet haladásának." Mint látjuk, Bethlen e kérdésekben is rendkívül pragmatikusan és gyakorlatiasan gondolkodott, és cselekedett. Bethlen bejelentette: az Egységes Párt is demokráciát követel, „egyenlő részesedést mindenki számára a politikai hatalomból, egyenlő részesedést az ország irányításából". Ehhez azonban hozzátette: „Ez nem jelent osztályuralmat, nem jelenti azt, hogy a legalsóbb népréteg uralkodjék, ez mindenkinek a részesedését jelenti a saját értéke, súlya, tudása és tapasztalata szerint. Ez a demokrácia nem jelent tömeguralmat, mert a tömeguralom a zsarnokság legrútabb fajtája. Zsarnokságnak mondom azért, mert nem egy ember gyakorolja, akit felelősségre lehetne vonni, hanem milliók gyakorolják, és arra használják föl, hogy a hatalmukkal elnyomják az értelmes igazságnak szavát. Nekünk nem kell tömeguralom, nekünk demokrácia kell.(Éljenzés) A demokrácia biztosítja mindenkinek egyformán a maga helyét a közéletben." „Azt akarjuk- mondta -, hogy a demokráciát a keresztény irányzat vezesse." Bethlen szerint „csak az a demokrácia bír értékkel, amely a nemzetre nézve haladást, de nemcsak haladást, hanem anyagi és erkölcsi gyarapodást jelent.” Ezért „ellenségei vagyunk tehát minden olyan politikának, amely vallásellenes törekvéseket támogat és a nép lelkében az erkölcsi felfogást megmételyezi. Ellenségei vagyunk minden olyan politikának, amely nem veszi föl nyíltan és férfiasán a harcot a destruktív törekvésekkel szemben. (Éljenzés, taps.) Nincs nagyobb ellensége a demokráciának annál, aki a demokrácia kinövéseit lenyesni nem meri, mert ez által magát a demokráciát veszélyezteti. Minél demokratikusabbak intézményeink,- mondta - annál nagyobb szükség van arra, hogy a keresztény nemzeti ideálok a nép lelkében elevenen éljenek, mert csak ez képesíti a nemzetet arra, hogy a jogok, melyeket az egész nemzetre kiterjesztettek, a köznek és a nemzetnek javára váljanak.”11 Úgy véljük, ezek a mondatok kulcsfontosságúak, ha meg akarjuk érteni Bethlen politikai konszolidációval összefüggő nézeteit és gyakorlati lépéseit. E beszédben ugyanis nem csak az Egységes Párt programjának fontosabb elveit találjuk meg, hanem Bethlen személyes meggyőződését is. Ezért is fontos a részletesebb bemutatása és elemzése. A miniszterelnök beszélt még a felekezeti béke fontosságáról: „A felekezeti béke az utolsó érték, amelyet a nemzet a maga részére meg tudott tartani. Könnyelműség és vétek lenne, ha az egyes politikai pártok napi előnyök kedvéért azt a felekezeti békét veszélyeztetnék, vagy a felekezeti béke ellen törnének." Nem a felekezeteket, hanem a vallástalanságot kell üldözni. Ehhez hozzátette: „Nekünk nem a zsidókat kell üldöznünk, hanem azokat a zsidókat, akik istentelenségeket követtek el, (Úgy van! Úgy van.) de ezeket éppen úgy kell üldöznünk, mintha ugyanezeket a tetteket keresztények 11 Szózat, 1922. V. 3., 2. 335
