A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Paluch Tibor: Rézkori sírok Makó határában
Paluch Tibor Rézkori sírok Makó határában formált, homokkal és kevés kaviccsal soványí- tott, szürke törésfelületű, ívelt oldalú edény töredéke (3. kép 4) (h: 5,2 cm, v: 0,5 cm, ltsz: Ő2009.8.165). 6. sír: 105OBNR/125 SNR (3. kép 5): T: DNy-ÉK, 190-10. A sírgödör nem volt megfigyelhető. Az igen rossz megtartású, mezőgazdasági művelés által erősen bolygatott, maturus korú férfi váza feküdt zsugorított helyzetben. A csontok erősen hiányosak. Melléklet: 1.) Szürke színű, kézzel formált, homokkal soványított, sötétszürke törésfelületű, gömbös testű, egyenes aljú edény töredéke (3. kép 6) (fá: 6 cm, v: 0,9 cm, ltsz.: Ő2009.8.182). Temetkezési szokások Lelőhelyünkről hat sírt ismerünk, melyek közül ötöt a mellékletei a kora vagy a középső rézkorra kelteznek.8 A sírok nem mutatnak soros elrendezést, amely a rézkor temetőiben megszokott (bognár-kutzián 1963). A temetkezésekre vonatkozó adatok értékelhetőségét nagyban befolyásolja az a körülmény is, hogy a sírok mindegyike erősen bolygatott vagy feldúlt állapotban került felszínre. A Dél-Alföldön feltárt kora rézkori temetkezések csontvázasok. Egyenlőre nincs nyoma az eddig csak Kelet-Szlovákiából ismert ham- vasztásos rítusnak [vízdal 1977). Az elhunytakat különféle mértékben zsugorították. A zsugorítás mértékét a rendkívül rossz megtartás miatt nem lehet megmondani, de az 5. sír esetében a lábak zsugorításának erős mértéke a test összekötözésére enged következtetni. Az 8 A leletanyag kronológiai besorolását rendkívül nehezíti, hogy a makói sírokban talált edények típusai, valamint a pattintott kőkések arc elé történő következetes elhelyezése nagy számban előfordul a bodrogkeresztúri típusú temetőkben is [csányi-raczky-tárnoki 2009, 18-20). Az újabb kutatási eredmények pedig megerősíteni látszanak azt a feltételezést, hogy a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúra térben és időben érintkezett, illetve párhuzamosan fejlődött (raczky-siklósi 2013, 571). antropológiailag vizsgált sírok közül a korszak egyéb temetőiben tapasztaltaknak megfelelően (pl. BOGNÁR-KUTZIÁN 1963; KOVÁCS-VÁCZI 2007) nem írható le konvencionálisán az, hogy a férfiakat jobb, a nőket pedig a bal oldalukra temették. Az ellentétes oldalra történő fektetés nem egyedi eset a korszakban, hiszen az alföldi tiszapolgári temetők embertani anyagain végzett vizsgálatok szerint a halott elhelyezésének módja nem minden esetben utalt a nemre (bognár-kutzián 1963, 397). Az öt sír közül, amely csontvázat is tartalmazott, egy férfi csontváz esetében nem lehetett megmondani az elhelyezés módját, míg egy női váz nem bal, hanem jobb oldalán feküdt. A másik három sírban a vázak a „szokásoknak” megfelelően feküdtek. A jobb oldalán nyugvó hölgy (2. sír) kiemelkedik a közösségből. Szerepe az ellentétes elhelyezés mellett azért is érdekes, mert a fejénél lévő trapéz alakú kőpenge ritka mellékletnek számít a korszakban és férfisírokban szokott előfordulni. A kora rézkori temetkezések tájolásában - a teljes tiszapolgári településterülethez hasonlóan - akár egy lelőhelyen belül is változatosság figyelhető meg. Az M43/23. lelőhely öt sírja közül három délkelet-északnyugati tájolású, míg két esetben délnyugat-északkeleti irányítást figyeltünk meg. A fő égtájaktól való eltérést többnyire feltehetően az év különféle szakaszaiban történt eltemetéssel hozhatjuk kapcsolatba. A kora rézkori sírok leggyakoribb tárgyai a mindig a test előtt, illetve a fej környékén elhelyezett, női-, férfi- és gyermeksírokban hasonló gyakorisággal előkerült étel- és italmellékletek tárolására szolgáló, jellemzően magas poharak, csőtalpak, csészék, melyek száma a sírok többségében egy és négy között mozog, (gyucha 2009, 290). Párhuzamaik a Dél-Alföld szélesebb területeiről - pl. Endrőd-Hegedűs-tanya 1. siris ismertek (gyucha 2009, 256, 5.2. ábra B), de általánosan elterjedtek a korszakban (bognár- kutzián 1963, Pl. VI 1). A kerámialeleteken túl csak igen kevés egyéb tárgy fordul elő a tiszapolgári típusú sírokban. A dél-alföldi régióból több kora rézkori temetkezésből: Deszk-B. 25