A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Paluch Tibor: Rézkori sírok Makó határában
Paluch Tibor Rézkori sírok Makó határában 8. sír (bognár-kutzián 1972, Pl. XXXIV. 7-9), Okány-Baromfitelep 2. sír (gyucha 2009, 264, 5.10. ábra) ismert pattintott kőeszköz,9 amelyek gyakorlati felhasználásának szerepe kérdéses. Számuk kevés. Ez egybevág azzal a kultúra telepein általánosan tapasztalt jelenséggel, hogy a kőleletek száma jelentősen lecsökken, és használatuk időtartama megnő [gyucha 2009, 291). Mindez feltehetően összefüggésben lehet a neolitikus távolsági kereskedelmi hálózatok kora rézkorra történt átalakulásával (t. bíró 1998, 84-85.), a kőnyersanyagok térségbe való eljutásának radikális visszaesésével. A leletanyagok feldolgozása és publikálása segíthet a dél-alföldi, szűkebben a Maros folyó menti rézkori megtelepedés kutatásában. Igaz ugyan, hogy például az Alföld késő neolitikus telijein folytatott ásatások során az 1980-as években Hódmezővásárhely- Gorzsán (horváth 1987, 2005) is megtalálták a prototiszapolgári horizont emlékanyagát, de a szakirodalomban az átmeneti periódusra keltezhető, az Alföld déli részéről származó lelőhelyek esetében (pl. Deszk-Ordos, Deszk- Vénó, Darvas-Kisbogárzó) csak utalásokkal találkozunk, az eredmények publikálatlanok maradtak (horváth 1985). Hasonló mondható el az 1980-as évek második felében, majd az 1990-es évektől kezdődően az említett földrajzi régióban, több kora rézkori lelőhelyen folyt ásatásról is. Leszámítva néhány feltárást: Battonya-Vertán-major (goldman-szénászky 2012), Endrőd-Polyák-alja (zalai-gaál 1998), Hódmezővásárhely-Laktanya (patay 2009), Vésztő-Bikeri (parkinson et al. 2010)10 11, a leletanyagok itt is közöletlenek.11 Az Alföldön a kora rézkor jellemzőinek meghatározása a Tiszapolgár-basatanyai 9 A Tiszapolgár-basatanyai temetőben a férfisírok mellékleteként jelentkeztek a hosszú kőpengék (bognár- kutzián 1963, Pl. VII. 3, 4; Pl. XIX. 3; Pl. XLVlIj. 10 A Körös Regional Archaeological Project keretében végzett más kutatásokkal együtt. 11 A Dél-alföldi régió Békés megyei részének több közületien ásatása Gyucha Attila 2009-es doktorijában került publikálásra (gyucha 2009]. ásatásokon alapult. A temető feltárását Tompa Ferenc kezdte meg 1929-ben, melyet B. Kutzián Ida folytatott az ’50-es években és az eredményeket monográfiáiban foglalta össze, kitekintéssel a Kárpát-medencére (bognár-kutzián 1963, 1972). Szeged és Hódmezővásárhely határában több fontos temető - például a Hód- mezővásárhely-kotacparti, illetve a deszki - feltárása az 1930-as évekre esett (párducz 1932; banner 1934, 1935; FOLTINY 1941). A tiszai kultúra életének utolsó időszakában lezajló változások, amelyek a késő neolitikum és a kora neolitikum közötti átmenet fő kérdései is (makkay 1982, 156-159; makkay 2004, 48-49) a rézkor hitvilágára is hatással voltak. A változások egyik okaként szokás arra hivatkozni, hogy a Kr. e. 5. évezred közepe táján jelentősen megváltozott a Kárpát-medence klímája. Az Atlantikum földművelésre kiválóan alkalmas éghajlata véget ért, helyébe a szubboreális hűvös korszaka lépett, amely a természeti környezet változását hozta magával (bánffy-bondár-m. virág 2003, 125). A környezeti viszonyok változásával a gazdálkodás súlypontja a földművelésről az állattartás felé tolódott. A probléma ott van, hogy a kiindulópontként feltételezett drámai klimatikus változás eredetileg sem volt feltételezett, hiszen „időjárási tényezők előnytelen változásai: tartós szárazságok, hideg periódusok" (makkay 1982, 157) mint csak az egyik ok szerepelt a tiszai kultúra bomlásának okai között.12 Egyes adatok valóban arra mutatnak, hogy az atlantikum második felére az éghajlat szárazabbá vált ugyanakkor egyéb vizsgálatok töretlen meleg és nedves holocén éghajlati klímaoptimumra utalnak (további irodalommal: gyucha 2009, 94). Mindezeket kiegészíti, hogy a Körös-vidékről származó archaeozoológiai és -botanikai adatok azt jelzik, hogy tovább folytatódott a késő neolitikumra jellemző élelemtermelő gazdálkodás az Alföldön, sem a fölművelés, sem az 12 Továbbra is minden fenntartás nélkül elfogadható az a két megállapítás, hogy több tényező együttes szerepe mellett elsősorban a tiszai kultúra gazdasági-társadalma szervezete bomlásának okai saját belső ellentmondásaira vezethetőek vissza (makkay 1982,159). 26
