A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja Ez egy jól látható jellemzője a keleti ótörök rovásírásos emlékeknek. Tulajdonképpen nincs is kivétel a szabály alól. Malov (Malov 1959, 66] nem alkalmazta ezt a szabályt a Talasz- folyó völgyében talált rovásírásos fapálca elemzéséről írt tanulmányában, 1. például a következő rovásbetűket: 5 (.n),76 &D (.y.z) és ^ (.s), valamint olvasatukat: na .nézdl’.y’z' pusztaság, sztyepp' és asa .átjutva’. Ezen olvasatok mindegyike megsérti az 1. szabályt.®77 További példakánt megemlíthetjük Róna-Tasnak (Róna- Tas 1985a, 241) a szarvasi tűtartó rovásírásos szövegeivel kapcsolatos javaslatait, aki az 51 (.s.n) betűket a felirat első sorában sen ,te’, a másodikban pedig sen',téged’ alakban olvasta. Ez a kettős értelmezés felettébb valószínűtlen, tudományos tényekkel nem támasztható alá. 2. szabály: a mássalhangzós szegmensek definiálhatják az adott szó hangrendjét. Az egyes szótagok között fellépő magánhangzó-harmónia jelensége jól ismert a török nyelvekből. A keleti ótörök rovásírásnak vannak olyan betűi, melyek képesek az adott szótag hangrendjének jelölésére, például a ó és £ betűk a /b/ mássalhangzó jelölésére szolgálnak mély, illetve magas hangrendű környezetben. Mivel nem tudjuk, hogy a kelet-európai rovásírások használták-e ezt a rendszert, jelen pillanatban nem képezi részét a szabályrendszerünknek, de számon tartjuk mint annak lehetséges eleme. Mindennek fényében meglehetősen kétséges Golb és Pritsaknak [Golb-Pritsak 1983, 10-15) az ún. kijevi levélen lévő rovásírásos betűk kapcsán publikált megfejtési kísérlete, melyben hokurüm olvasatot adtak, feltételezve, hogy a szó vegyes hangrendű volt. Jelenlegi ismereteink szerint ez az értelmezés nagy valószínűséggel kizárható. Az olvasatot már Ligeti (Ligeti 1984,13-14) is kritizálta, aki egy 76 A transzliterációban szereplő pontok azokat a helyeket jelölik, ahol potenciálisan magánhangzókkal számolhatunk. 77 Scerbak (scerbak 1994) sem kommentálta ezeket a problémákat. szintén hipotetikus, de a török nyelvek sajátosságait jól tükröző oqurím olvasatot adott. 3. szabály: ha az első szótagi magánhangzó nincsen kiírva, akkor az nagy valószínűség szerint rövid és alsó nyelvállású. Mivel a török nyelvek magánhangzórendszere viszonylag gazdagnak mondható, kiemelt fontosságú a magánhangzós fonémák koherens módon való jelölése írott szövegekben. Nemcsak hogy egyszerű, de praktikus sem volna török szövegeket magánhangzók nélkül írni és olvasni. Az orhoni feliratok esetében egy világos gyakorlatot követnek a magánhangzók jelölésére: primer tövekben, tkp. az első szótagban, mindig ki kellett írni a magánhangzót, kivéve a rövid és alsó nyelvállásúakat (ilyen az /a/ és az /ä/). Találhatunk természetesen kivételeket, de ezek mind olyan szavakban fordulnak elő, melyeknek valószínűleg hagyomány- őrző írásmódjuk volt, 1. például a bűig ,tudás’ és bitig ,írás’ szavak írásképét: <blg> és <btlg>, <btg>. Ugyanakkor az adott szavak bázisát képező igék mindig a fenti szabály figyelembe vételével íródtak, vö. bil- ,tud’ <bll> és biti- ,ír’ <bltl> (Berta 2004). Habár a sztyepp perifériáin található rovásírásos emlékek lejegyzői minden bizonnyal nem követtek olyan szigorú szabályokat, mint az orhoni feliratok készítői, mégis azt gondoljuk, hogy a kivételek száma sehol sem lehetett túlságosan magas, mert az olvashatatlan, értelmezhetetlen szövegeket eredményezett volna. Ezek alapján kevéssé valószínű, hogy a kelet-európai rovásemlékeken egy labiális magánhangzót az első szótagban nem jelöltek volna. Róna-Tas (Róna-Tas 1985a, 241) trgüs' formában olvassa a szarvasi tűtartón található 110} (.t.r.g.s) rovásjegyeket, mellyel nem csak a harmadik, de az első szabálynak is vét. Hasonlóképpen, a szarvasi tű tartó TI01 (.b.l.s.n) jelcsoportja sem olvasható b"lsun-ként, mivel nincsen kiírva az első szótagi labiális magánhangzó.78 78 A bol- ige mindig J>ó (BWL) alakban jelenik meg a keleti ótörök feliratokon, 1.: Berta 2004. 192
