A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja Az alábbi két szabály olyan alapvető észrevételeket tartalmaz, melyeket a rovásírásos emlékek megfejtése során kellene figyelembe venni. 4. szabály: Az írás technikai sajátosságai (vésés, rovás stb.J miatt egyes elemi rovásjegyek minden rovásírásban előfordulnak. Ezeket a különféle rovásírásokból származó elemi jegyeket nem lehet rendszerfüggetlenül összehasonlítaniP Általánosabban: csak teljes rendszereket, azaz betűk összefüggő halmazát lehet összehasonlítani. Ezeknek az elemi rovásjegyeknek az összehasonlítása deduktív módszerekkel, általánostól az egyedi felé haladva lehetséges, azaz két elemi írásjegy egyezése akkor és csakis akkor fogadható el, ha az összevetett rovásírások nagyobb betűcsoportjai között is mutathatók ki egyezések. Vö. a kelet-európai, a keleti ótörök, a székely és a skandináv futhark elemi grafémáit, melyeknek semmi közük nincsen egymáshoz: graféma keleteurópai keleti ótörök székely futhark Xd (magas hangrendű) b g ri, i, e y 1a, ä ak ï, æ is (magas hangrendű) s i 1. táblázat: Elemi rovásjegyek és hangértékeik 5. szabály: megfejtetlen rovásírások betűi nem hasonlíthatók össze más írásrendszerek betűivel csupán azért, mert hasonlítanak egymáshoz. A szarvasi tűtartóról írt cikkében Róna-Tas (Róna-Tas 1985a, 240-241) már említette 79 Gobi és Róna-Tas (Göbl-RÓNA-Tas 1995, 9-13. táblák) alapos összehasonlítást közölnek a skandináv futhark, a keleti ótörök, a székely és számos kelet-európai rovásírás betűiről. Németh (Németh 1971) szintén összevetett számos rovásírást. a latin és a cirill írás <C> betűjének jó ismert példáját. Ha nem ismernénk a két betű pontos hangértékét és történetét, könnyen vonhatnánk le hamis következtetéseket egymáshoz való viszonyukat illetően. Egyes kutatók mégis alkalmazzák ezt a nem éppen veszélytelen módszert a kelet-európai rovásírások vizsgálata során: Kyzlasov (Kyzlasov 1990, 162) például összehasonlította a keleti ótörök ? és % illetve a kelet-európai 9, \ és f rovásbetűket, feltételezve, hogy azok azonos grafémák allográfjai.80 Habár előfordulnak olyan „tükrözött” betűk a keleti ótörök rovásírásban, melyek ugyanazt a hangot jelölik,81 nem minden esetben ez a helyzet: az T és 1 betűk egymás tükörképei, de eltérő hangokat jelölnek, az előbbi az fi, i, e/, az utóbbi pedig a /p/ jelölésére szolgál. így az a felvetés, hogy a keleti ótörök ? közvetlen viszonyban áll a kelet-európai 9 betűvel, nem több mint egy harmatgyenge hipotézis. Habár a fent felsorolt szabályok nagy általánosságban definiálják a kelet-európai rovásírások alapvető működését, minden bizonnyal volt egyfajta lehetőség, szabadság a rendszerben, mely lehetővé tett eltérő írásformákat. Ha egy írásrendszer erősen normalizált, akkor minden egyes szónak csakis egy írásképe lehet. Az orhoni feliratok egy igen erős normát tükröznek, azaz a legtöbb szónak valóban csak egy lehetséges írásképe van. A más területekről előkerült feliratok, ilyen például a Jenyiszej-folyó vidéke, sokkal kevésbé normalizáltak. Egyes szavak többféle formában is felbukkannak ezeken az emlékeken. Mivel a kelet-európai feliratok is a periférián helyezkednek el, valószínű, hogy itt sem számolhatunk túlzottan erős normarendszerrel. Ez a tény pedig jelentősen megnehezíti a feliratok megfejtését. 80 L. továbbá Göbl és Róna-Tas (Göbl-Róna-Tas 1995, 11. tábla) hasonló összevetéseit. 81 L. például a következő tükrözhető betűket: 1, 1 /a, ä/ és <, > /i'q/. 193
