A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja A dorozsmai veret egy másik nagyon közeli párhuzamának a hohenbergi típusú veretek tekinthetők.62 A felerősítés (a vereteket szegecsekkel erősítették fel) és a veret nagysága szempontjából sem tekinthetők párhuzamnak, de ezek a veretek ugyanúgy kéttagúak, gyöngysor keretesek, több darabból forrasztottak, aranyozottak és a zsanéron a veretűnkkel szinte teljesen megegyező vésett és poncolt díszítés látható (Daim 2000, 139, Abb. 63). Ez a fajta díszítés az összes hohenbergi vereten és az övcsat zsanérján megtalálható. A vésett-pon- colt palmetta díszítés a késő avar időszak legutolsó fázisára jellemző. Ezek a leletek a sajátos technikájuk (több darabból forrasztották össze őket) miatt helyi készítmények lehettek, vagyis nem avar műhelyben, de minden bizonnyal avar mintára készültek, míg a többi hohenbergi típusú leletet a helyi avarság műhelyeiben készítették, illetve avar sírból kerültek elő, melyek a késő avar kor utolsó időszakára tehetők (Szalontai 1996, 146,152). A dorozsmai veretet olyan mester készítethette, aki ismerte a mediterráneumban elterjedt mintakincset és maga is használta motívumait. Mivel sem a bizánci területekről, sem a Kárpát-medencéből nem ismerünk hasonló ábrázolású veretet, okkal feltételezhetjük, hogy a dorozsmai veret egy avar megrendelő számára helyben készülhetett. Feltűnő az is, hogy a dorozsmai veret nem tartozik az avar kori tömegárukhoz és figurális, valamint növényi díszítményei olyan további egyedi darabokkal rokoníthatók, amelyek a nagyszentmiklósi kincshez és annak művészeti köréhez tartoznak. Az is nyilvánvaló, hogy a veret készítője, a kora középkori ötvösségben kétségkívül kiemelkedőnek számító technikai ismeretekkel és rendkívül nagy esztétikai érzékkel rendelkezett. Fontos hangsúlyozni, hogy a több darabból összeforrasztott veret technikája megengedi 62 A hohenbergi csüngős veret méretadatai: m.: 43,5 mm a csüngő taggal együtt, egyébként 32 mm a zsanérig; sz.: 27 mm; v.: 7 mm; a csüngő v.: 5 mm (Szalontai 1996,162, 2. kép 8). annak a feltételezését, hogy azt valóban nem avar műhelyben készítették. A formát és a díszítést tekintve a dorozsmai veret a késő avar ötvösművesség termékeivel vethető össze, ám a veret kidolgozottsága és az azon látható császárábrázolás egy „egyedi típus" érzését kelti. Annak eldöntése, hogy a vereten előforduló díszítések esetében bizánci előképről vagy avar utánzatról van-e szó, még további vizsgálatot igényel. A rovásírásos csontlemezek elemzése A nomádok által egykoron lakott hatalmas kiterjedésű eurázsiai sztyepp szinte minden szegletéből kerültek már elő rovásírással írott nyelvemlékek.63 Ezek közül a legismertebb és legtöbbet kutatott emlékek a mongóliai Orhon- folyó közelében felállított monumentális keleti ótörök feliratok.64 Az eurázsiai sztyepp legnyugatibb szegletéből, a nyugatra vándorolt nomádok által hosszú ideig lakott Kárpát-medencéből mind a mai napig kerülnek elő különféle tárgyakra rótt rovásírásos szövegemlékek. Habár ezek az emlékek megfejtetlenek, nagy hasonlóságot mutatnak az Orhon-folyó környékéről előkerült sztélékkel.65 Ez a kárpátmedencei emlékcsoport különböző neveken ismert az irodalomban: Vasil’ev (Vasil’ev 2005, 324) a South-western European (dél-nyugat európai [sic!]) terminus alatt tárgyalja őket a Murfatlar környéki leletekkel együtt. Tryjarski (Tryjarski 2002-2004/2, 5) a Duna-menti emlékek közé sorolja őket. A magyar szakirodalomban általában (késő) avar emlékekként 63 Alapos összefoglalást találunk Tryjarski (Tryjarski 2002-2004) három részből álló cikksorozatában az eurázsiai rovásírásokról, a kutatás aktuális állásáról és a még előttünk álló, megoldatlan problémákról. 64 L. például Tekin (Terin 1968) és Berta (Berta 2004) szövegkiadásait. 65 Habár kárpát-medencei rovásírásokról beszélünk, jelen tanulmányban nem kívánunk kitérni az ún. székely rovásírásra, mely különböző célokkal a mai napig használatban van. Lásd bővebben: Sándor 1992. 189
