A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja amiből világosan látszik, hogy a rablásuk idején már ezek a faszerkezetű kis konstrukciók sem látszódhattak. Ez elvileg némiképpen növelheti azt az időpontot, ami a temetés és kirablás között eltelt. Mivel nincsenek adatainak arra vonatkozóan, hogy az avar korban számolhatunk-e a sírok éveken át történő gondozásával, ezért célszerűbbnek tűnik továbbra is inkább a felszíni, tartós sírjelölésre (pl. fa fejfa] gondolni. Azoknál pedig, ahol kutatóárokkal kellett dolgozniuk, azt kell feltételeznünk, hogy valamiért már eltűnt a sírjel, vagy pedig a temetés után 60 évvel került sor a rablásra. Amennyiben ez utóbbi felvetést elfogadjuk, azt is jelenti, hogy ezek a sírok lehettek a temető legidősebb sírjai. A rablás időpontjának vizsgálatakor egy másik fontos adat, hogy milyen állapotban találták a halottat a sírban? A 43 sír többségében azt látjuk, hogy a csontok teljes rendezetlenségben és a vázak erősen hiányos állapotban maradtak a gödörben. Van azonban olyan sír is (422., 678.], ahol pl. a combcsonton egyértelműen megfigyelhető volt a durva vágás nyoma, azaz csak így tudták a testet elmozdítani. A földbe temetett holttestek felbomlása ma jól ismert a kutatók előtt. A dorozsmai halottak a bomlási folyamat utolsó, 3. fázisában voltak már. Ennek ideje - sok tényezőtől függ természetesen (hőmérséklet, nedvesség, koporsó léte, anyaga stb.] - a halál utáni legalább 10 évvel következhetett be (Aspöck 2003, 241- 242], tehát a rablásnak ezt követően kellett megtörténnie. Végül még két szempontot célszerű figyelembe venni a rablás lehetséges idejének meghatározásakor. Egyrészt tekintettel kell lennünk a koporsódeszkák korhadási idejére, hiszen a sírok legalább 63%-a kopor- sós temetkezés volt a koporsóvasalások és koporsókapcsok alapján. Amikor sírok alját teljesen feldúlták, a csontokat az egész gödör szélességében széthúzták, biztosak lehetünk abban, hogy a koporsó maradványait is szétverték. Valószínűleg nemcsak ledöntötték az elkorhadt oldaldeszkákat, hanem talán szét is üthették, amire a rendszertelenül előkerült koporsóvasak helyzetéből lehet következtetni. A betöltés magasabb részeiből előkerültek kapcsok pedig arra utalnak, hogy a deszkák egy részét kidobták, majd a visszatemetéskor újra bekerültek a gödörbe. A koporsódeszkák 2-3 cm-nél nem igen voltak vastagabbak, egy ilyen vastag deszkának (hozzátéve, hogy a fa fajtáját nem ismerjük] ugyancsak legalább 8-10 évnek kell eltöltenie a földben ahhoz, hogy könnyen széteshessen. A 434. sír rablásának időpontjához célszerű tekintettel lennünk a sírból előkerült íjrészletekre, illetve azokra az íjszarvakra is, amelyek a szomszédos 435. sírból kerültek elő, és minden valószínűség szerint a rablók dobhatták át. Az íj ugyanis a rablás idején már vagy teljesen elkorhadt, vagy a fa olyan állapotban volt, hogy pl. rátaposás következtében könnyen eltörhetett.28 Hangsúlyozni kell, hogy itt egy sírrablási eseményről van szó, amikor nem az a cél, hogy bármilyen eszközzel vagy erőlködve szándékosan eltörjék az íjat, és ehhez felesleges erőket fejtsenek ki, hiszen nem ezért mentek oda a rablók. Sokkal valószínűbb, hogy rablás közben véletlenül kerülhetett az útjukba, korhadtsága alapján látták annak használhatatlanságát, vagy rátaposták stb. és így törhették el, és dobhatták át az íj másik részét a másik sírba. Az íj korhadásával kapcsolatos kérdés megválaszolásában Magyar Történelmi íjász Társaság tagjai segítettek.29 * A válaszok szerint a pontos paraméterek ismerete nélkül ennek idejét pontosan nem lehet meghatározni, de saját kísérleti tapasztalatok alapján 5-10 év közötti időre teszik. Ez az eredmény beleilleszkedik az eddig felvázolt időintervallumba, azt semmiképpen nem tágítja, de értelemszerűen nem is szűkítheti. 28 Természetesen felmerülhet annak a lehetősége is, hogy az íjat már a temetéskor kettétörték, és egyik felét a férfinak, másik részét pedig a mellé temetett asszonyának adták. A feltevést teljes mértékben kizárnunk aligha szabad, de ennek a valószínűsége igen kicsi, ráadásul, ha egyszerre történik a temetésük, akkor sokkal valószínűbb, hogy a férfit és a nőt közös sírba helyezik, nem pedig külön-külön. 29 Itt szeretném megköszönni Strohmayer Ádám közvetítő segítségét. 172
