A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja megtiszteltetésnek vettem. 2006 tavaszán neki is láttunk gyorsan az utazás megszervezéséhez, a kölcsönzés és a szerződés előkészítésének. Az utazási időpontot azonban el kellett halaszta- nunk. Előbb a tavasszal kezdődő, monumentális felgyői ásatás előkészítése (Mészáros et al 2007) miatt nyár végére halasztottuk a közös munkát. 2006 nyarán azonban az is kétségessé vált, hogy egyáltalán lesz-e valaha lehetőségünk arra, hogy elkezdhessük azt, mert múzeumban történt vezetőváltás, és a hátterében meghúzódó szakmai ellentétek miatt előbb fegyelmi eljárás alá vontak,3 majd büntető feljelentést tettek a fenntartóval közösen,4 végül pedig tartós szakmai alkalmatlanság miatt felmentettek állásomból 2006. november 30-án.5 A felmentésem után többször írásban jeleztem a Múzeum vezetésének, hogy senkinek nem adtunk engedélyt arra, hogy az általunk feltárt régészeti leleteket megtekintse vagy kutassa, és több alkalommal is benyújtottam kutatási kérelmemet, amit minden egyes alkalommal a múzeum vezetése és a Régészeti Osztály vezetője elutasított, majd még a múzeumból is kitiltott.6 Eközben kiszállították a császárportrés veretet Falko Daimnak Mainzba. Amikor erről a tényről teljesen véletlenül és utólag tudomást szereztünk, a 3 ásatásvezető közösen írt levélben tiltakozott Daimnál. Tájékoztattuk, hogy a publikálatlan lelet kölcsönzéséhez és tudtunkon kívül végzett vizsgálatához, az eredmények publikálásához nem járulunk hozzá. Daim tiltakozásunk ellenére két alkalommal is publikálta a 434. sír császárportrés övveretét (Daim et al 2007; Daim et al 2012).7 Daim nemcsak az 3 A fegyelmit jogsértőnek minősített és eltörölte a Szegedi Munkaügyi Bíróság (DM 2007.11.11.). 4 A nyomozást 8 hónappal később bűncselekmény hiányában lezárta a rendőrség és az ügyészség is. (DM 2008.09.18, DM2012.11.19.) 5 Az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfok is megerősítette, végül a Legfelsőbb Bíróság mondta ki a felmentés megalapozatlanságát és jogsértését. (DM 2010.10.25) 6 Hogy ezzel milyen mértékben akadályozták a kutatómunkát lásd: Szalontai 2012a, 149,158! 7 „Köszönettel tartozom Lőrinczy Gábornak és a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak a sokéves támogatásért." ásatásvezetői nyilatkozatunkat hagyta figyelmen kívül, de a leletek feldolgozásához fűződő tudományos jogainkat is. Számára ugyanis ezeknél sokkal fontosabb volt, hogy a bizánciavar régészet egyik legfontosabb leletének feldolgozása a nevéhez kapcsolódjon és ennek érdekében a szakma írott- és íratlan szabályait megsértve közölte a vizsgálat eredményeit. Eljárása példátlan is a haza és nemzetközi régészetben.8 A másik fejezet évekkel később játszódott, amikor Daim a megkérdezésünk nélkül szerette volna kivinni az övveretet az általa szervezett schallaburgi kiállításra,9 de az új szegedi múzeumigazgató számára a jogszerű és a szakmai elveknek is teljes mértékben megfelelő vezetői magatartás volt a fontos, ezért újra engedélyezte számomra a kutatást. 2011 őszén, 5 év után ismét átléphettem a szegedi múzeum olvasható Daim köszöneté (Daim et al 2011, 337, 1. jegyzet). Vajon hány olvasóban merült fel az a kérdés, hogy miért neki mond köszönetét, és milyen sokéves támogatás van e mögött, vagy az, hogy miért nem szerepel a lelet feltárói közül senki sem a szerzők között, és miért nem tudunk meg semmit a tárgy előkerüléséről, a sírról és az egyéb leletekről? 8 Az ügy jogi vonatkozásainak tisztázását a Magyar Régész Szövetség Fegyelmi Bizottsága végezte el. Megállapították, hogy a veret a kölcsönzés pillanatában nem volt publikált. Hangsúlyosan kiemelték, hogy a 40/2001 Korm. rendelet 3. § (2) bekezdése alapján a kutatási és publikálási előjogom fennállt a kölcsönzés pillanatában. A vonatkozó jogszabályok és az MRSZ etikai kódexének megsértése miatt az MRSZ „írásbeli megrovás" fegyelmi büntetést szabott ki Lőrinczyre. A jogin túl természetesen más vonatkozása is van az esetnek: a tudományos, tudományetikai, hiszen mások eredményeinek jogosulatlan felhasználása aligha elfogadható ebben az értékrendben, amit itt minősít az is, hogy mindez aktív tiltakozásunk ellenére történt. Mindez azonban messze eltörpül a tudomány tárgya, a tudomány eszközei elleni lépésekhez képest: amikor egy régész, csak azért, hogy nevéhez kösse egy, a tudomány számára fontos lelet közlését, kiszakítja abból az eredeti leletkörnyezetből, melynek minden egyes eleme együttesen adja az értékeléséhez szükséges összes információt, majd kapcsolat és információ nélküli tárgyként kezeli a tárgyat. 9 Das Goldene Byzanz und dre Orient. Schallaburg Kulturbetriebsges m. b. H 30. März bis 4. November 2012. Austeilungskonzept und wissenschaftliche Leitung: Falko Daim. 162
