A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)

RÉGÉSZET - Tóth Anikó: Kiskundorozsma-Nagyszék (M5. Nr. 34. 26/72] szarmata település álatcsont leletei (Előzetes értékelés]

Tóth Anikó

Kiskundorozsma-Nagyszék (M5. Nr. 34. 26/72) szarmata település állatcsont leletei

M5 34.26/72 Korszak

Kr. u. 1-4. sz.

Kr. u. 2-4. sz.

Kr. u. 2. sz.

Kr. u. 2-3. sz.

Kr. u. 3. sz.

Kr. u. 3-4. sz.

Kr. u. 4. sz.

Kr. u. 4-5. sz.

Kr. u. 5. sz.

Classis/Genus/Species

Csontleletek (darabszám)

Háziállatok

Szarvasmarha

12

91

1384

1505

7312

304

708

11

Juh

4

39

526

644

4421

190

207

Kecske

5

1

Sertés

1

1

210

228

907

21

54

2

Ló

6

7

14

370

188

1356

55

85

Kutya

36

42

32

1908

14

17

126

Macska

1

134

Összesen

6

24

181

2533

2597

16043

585

1071

139

Vadászott állatok

Gímszarvas

4

1

33

10

Vaddisznó

1

Mezei nyúl

54

Összesen

4

1

88

10

Kistestű ragadozók, rágcsálók

Nyest

3

Borz

7

Házi egér

22

1

Pele

1

Ürge

3

7

56

Hörcsög

16

177

21

Rágcsáló

4

11

140

6

4

1

Összesen

7

34

406

27

5

1

Madár

Madárféle

4

2

80

2

4

Házi tyúk

3

29

82

9

1

Lúd

25

Túzok

80

Összesen

4

5

29

267

11

5

Csiga, Kagyló, Hal, Farkatlan kétéltű

Hal

1

11

1

6

Folyamkagyló

3

2

19

Csiga

1

5

68

2

Farkatlan kétéltű

2

Összesen

1

3

8

100

1

8

Meghatározott állatcsont száma (db)

6

24

186

2552

2669

16,904

634

1089

140

Leszámolt csontszilánkok (db)

17

25

261

2451

2315

11,123

306

692

17

2.táblázat: A szarmata állatmaradványok kronológiai megoszlása a Kr. u. 1-5. században

(N: 24 204 db + csontszilánk 17 207 db)

és a juh/kecske (26%) alkotta. A nagy számok törvényének köszönhetően a haszonállatok csontjainak nagy gyakorisága (3. táblázat, 8. ábra) utalhat az élőállat-kereskedelem szerepére és a nagyállattartó életmódra.4 A vizsgált terület az archeobotanikai vizsgálatok alapján

4 A minimális egyedszámokat (MNl-Minimum Number of Individuals) határoztam meg.

is alkalmas volt a Csörsz-árkon belüli, legelte- téses, legelőváltó nagyállattartásra, amelynek célja csak részben korlátozódhatott a saját célú felhasználásra (Gyulai 2003). Az állatok nagy részét feltehetően vásárhelyeken (római őrállás - Partiscum) értékesíthették, amit a lelőhely földrajzi fekvése, a tiszai átkelőhely és a Maros torkolatvidékének közelsége is alátámaszt. A település kereskedelmi útvonalat

134