A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Régészet - Kovács László: A Móra Ferenc Múzeum néhány régi, honfoglalás kori leletanyagáról: Oroszlámos, Horgos, Majdán, Rábé (Csóka)

rec (a). Egykor eltört, s megbővítve, más összetételű ezüstlemez közbeiktatásával kijavították. A: 6.2 x 6.4, sz: 1.5-1.9 cm. 142. Háromrét hajtott, kerek metszetű bronzhuzalból készült, csavart huzalkarperec (b). Hurkosra formált végeit a huzalvégből kialakított spirális tölti ki, á: 7.1 x 6.9, v: 0.4 cm. MFM lt.sz.: 13./1909. a(141), b(142). 2.13. Az oroszlámosi vasútállomás környékén 1879-et követően 1909-ig több helyen is semmisítettek meg temetkezéseket, s e helyeket a leletekkel foglalkozók automatikusan egyetlen lelőhellyé vonták össze. Sajnos a terepet szemtanúként is ismerő Reizner J. feleslegesnek tartotta a részletes topográfiai leírást, ezért az alábbi rekonstrukcióknál a feljegyzések összevetésére és az 1990.IV.12-i helyszíni szemlénk megfigyeléseivel való egyeztetésre kényszerültem.

55 A vasútállomás és vágányhálózat építésekor az állomás területének DK-i végénél széles bevágást kellett nyitni a falu és Majdan között, DNy-ÉK-i irányban húzódó 5-6 m magas, széles dombvonulatban (1. kép 3-4.). Valószínűleg már ekkor megbolygathatták a temetőt, de erről híradás / nem maradt. A szegedi leltárkönyvi bejegyzések összevetéséből egyértelműen kiderül, hogy 1898-ban és 1900-ban az állomás mögött, azaz a vasúttól DNy-ra, a bevágásban bontották tovább a dombot, 1901-től kezdődően pedig átellenben, a vasúttól ÉK-re, ugyancsak a bevágást szélesítve folytatták a munkát.

56 A földeihordáshoz ily módon volt elegendő a legrövidebb iparvágány építése, s ezért valószínű, hogy 1906-1909-ben továbbra is e két hely valamelyikén dolgoztak, azaz a temető egész bolygatott területe egy hozzávetőlegesen 100-150 m átmérőjű körbe foglalható.

57 Nem hihető, hogy a vágányoktól ÉK-re, mintegy 300 m-re kezdődő újabb földbánya (1. kép 5.) lehetett a szóban forgó lelőhely egyik része, mert ekkor elképzelhetetlen lenne, hogy a temetkezések többi részét a vasúttól DNy-ra, azaz legalább 300 m-re találták volna meg. Bizonytalanabb az 1879/80-as években lelt karpereces sírok származási helye. Ha Back Bernát a téglaégetőit ekkor nem az újabb, a romjaiban még ma is meglévő téglagyár helyén (1. kép 6.) állította fel, hanem az agyag hosszabb távú szállítását elkerülendő, a "kigödrölések" mellett, akkor azokat a vasúttól ÉK-re, azaz az 19011903. évi lelőhely körényére telepíthette, s így érthetővé válna Reizner J. megjegyzése az 1898. évi leletek tálalási helyéről.

58 E feltevéssel szemben az is elképzelhető, hogy a téglaégetőket mégis a későbbi téglagyár helyére állították, ez sem mondana ellent Reizner J. fenti megjegyzésének, de akkor az 1879/80-as leleteknek egy másik, min. 755 A helyszíni szemlén Szekeres László vezetésével még Benkő Elek, Jankovich B. Dénes és Takács Miklós vett részt. 56 Vö. a 2.2, 2.5, ill. a 2.6. és 2.7. szakaszok bevezetője! 57 vö. KOVÁCS 1988, 146, 152: 11-12. jegyzet. Lehetséges, hogy 1903. júniusában elérték a temető szélét, emellett tanúskodna az I. László érmék előkerülése. A júliusi eredménytelen ásatás nem feltétlenül ugyanezt jelentette, mert akkor Reizner éppen a jellegzetesen honfoglalás kori leletek előkerülési helyének környékén, tehát aligha a temetőszélen dolgozott: vö. 2.9. szakasz bevezetője! 58 Vö'. a 2.7. és a 2.2. szakasz bevezetője! 50