A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Rózsa Gábor: Kisgrafikai párbaj Drahos István és Nagy Árpád között (1956–1958)

Bizonyára korábban, és később is leveleztek, de Nagy Árpád éppen ezeket a leveleket tarthatta megőrzésre érdemesnek. Oka első pillantásra kiderül: valamennyi a grafikai párbajjal foglalkozik. Összegyűjtve most már a Koszta József Múzeumban őrzött drahosi életműből a levelekben említett kisgrafikákat, mellé téve a szépen iniciált nagyárpádi lapoknak, kivételesen szerencsés bepillantást nyerhetünk a két ember barátságába, és az embert és barátot egyaránt próbára tevő - ma már szerencsére történelmi - időkbe Szentesen és Hódmezővásárhelyen a Kurca és a Kanálisparton egyszerre. Mielőtt a grafikák és levelek közlésére rátérnénk, anélkül, hogy akár Drahos István, akár Nagy Árpád élettörténetébe még csak lexikonszerűen is belemélyednénk, elegendő és szükséges is felvillantanunk barátságuk kialakulásának rövid történetét. "Ághrólszakadth" Nagy és "Darabos" Drahos Tréfálkozásaiknak egyik érdekes maradványa nevükhöz fűződik. Az álmagyarkodó harmincas évek elején Drahosnak egy "jóakarója" azt ajánlja, hogy idegen hangzású nevét cserélje fel magyarosabbal. Úgy lesz belőle Darabos Drahos István és valószínű , hogy ezt is gúnyolja barátja, amikor művészi és "nemesi" előnevet választ magának: Ághrólszakadt Nagy Árpád. Amikor a húszas évek elején a Kinizsi utcai Iparművészeti Főiskolán a vásárhelyi Erdős Jánossal és Kolumbán Rózával összetalálkozva megismerkedtek, már mindketten megjárták a Nagy Háború harctereit: Drahos Doberdót élte túl, Nagy pedig Moszkváig jutott a hadifogoly internacionalistákkal. A megcsonkult ország újraéledő történelmi historizmusa, az iparművészeteknek oly kedves szecesszió képi világa űzi, hajtja őket a hun magyar mondakört, annak tárgyi világát feltáró szentesi Csallány Gábor és tisztelőinek körébe. Ők cselekszik meg újra a tréfát a neves régésszel, miként Móra Ferenccel is egykor, hogy a rúnavésetes kardot elrejtik a feltárás közben lévő honfoglaló sírba, egyik oldalán olvasható: Attila kardja, a másikon pedig, hogy megtalálta Csallány Gábor.

2 A vidámság folytatódik a vendégváró szentesi Vrana-házban, Drahos innen veszi nőül a híres takácsmester ügyeskezű fogékony leányát, Ilonát. Első közös kiállításuk is Szentesen van 1932 Karácsonyán a Vármegyeház dísztermében, amikor Rezes Molnár Lajos festőművésszel és Dósa Sándor kerámikusmesterrel rendeznek amolyan ünnepi vásárfélét - persze Csallány támogatásával. A hétköznapok nem ilyen vidámak: Nagy Árpád csongrádi feleségénél, Urbaniczki Júlia szüleinél húzza meg magát, és ötvösként próbál megélni. Aranyban, ezüstben ekkor kevesen gondolkoznak, de Piroska János támogatása révén mégis kikerekedik 1938-ra a tiszaparti válykosok mellett kivénhedt régi téglaégetőlakból egy un. "Városi Művészház"-féle. Ennek Drahos örül talán a legjobban, mert amikor a szentesi ipariskolai tanári állásra pályáztak, csongrádi barátja éppen vele szemben maradt alul. Most a Sors kegye talán kiengeszteli, és hozzá Drahos Op.36. fametszete köszönti. (1. kép) Drahos is ekkor költözhet át saját házába, szembe a szentesi Vármegyei Kórházzal, és mindkettőjüknek ekkor alakulhat ki a barátságuk révén is közös megrendelői köre. A városi adminisztráció jelesei, gimnáziumi tanárok és kórházi orvosok mellett néprajzi gyűjtő néptanítók és a városi amatőrtársadalom csurrano-cseppenő megrendelései éltetik őket. Szinte egyszerre próbálkoznak a könyvillusztrációval is, és bár sikerrel, de újabb 2 Az anekdotának változó helyszíne és változatos szereplői vannak, mint valamennyi Attilatörténetünknek. Szentes környékén mesélik Drahos Istvánnal és Vrana Lajossal, néha Derzsi Kovács Jenővel is. Csongrádon Dr. Тагу Lászlóval, Nagy Árpáddal és még László Gyulával is! 332