A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Rózsa Gábor: Kisgrafikai párbaj Drahos István és Nagy Árpád között (1956–1958)

megrendelés nélkül... A díszoklevelek időszaka valamit lendít sorsukon, Szentesen Nagy Imre és Lakos István főjegyzők, Csongrádon és Kunczer és Greskovits családok és Тагу László régészkedő fogorvos barátsága hoz valamit a szerény művészkonyhára. Az egyházi konjuktúra időszakában Drahost a szegvári református templom és a szentesi ipartestületi székház ornamentikáinak terve, Nagyot a piroskavárosi templom freskója és az új városháza fafaragásos dísztermének terve foglalják le. De újra közbeszól a történelem: Drahost az élelmező raktárhoz, Nagyot térképészethez hívják be, és csak nagyon nehezen tud leszerelni. Távollétében a "Művészház" körül megsűrűsödnek a bajok, Piroska János távozása után az új polgármester már nem szíveli a "művészféléket", így Nagynak kapóra jön a KOKRON gyár főmérnökének, Micsinay Péternek az ajánlata: elismerik osztrák mérnöki oklevelét, jöjjön Vásárhelyre rajztermet és inasiskolát vezetni! Hegyi Flórián fafaragó így emlékezik rá: "Egyetlen ember volt, aki az alig 15 éves, három műszakban dolgozó gyermekeket emberszámba vette." A kanálisparti Lévai utca 60. sz. házba költöznek, onnan viszik magukkal az oroszok mérnök-tolmácsnak egy dunántúli reptérépítésre... Drahos Ausztriát járja meg trénjével, Nagy a hadifogoly munkatáborokat. Később Drahos Szentesről Orosházára ingázik naponta, hogy taníthasson, Nagy Vásárhelyről Pestre, hogy műszaki rajzokat körmölhessen egy tervező intézetnél. A megváltó nyugdíjazás 1955-ben éri utói, ekkor költözik végleg haza Vásárhelyre, és igazi alkotó munkához lát. Nagy Op. 294. fametszetében a Mőbiusszalagként tekervényes vissza-visszaforduló életútját összegzi. (2. kép) Háromszázadik grafikai lapját most már felszabadult lélekkel ajánlja régi barátjának, Drahos Istvánnak, akivel a korábbi szinte szünetlen kapcsolata az ingázások éveiben átmenetileg megszakadt. (3. kép) Torna Drahos István és Nagy Árpád között: T.I-TV. "Kedves Árpádom! Szentes, 1956.III.15. Megkaptam küldeményedet: a nékem szentelt 300. metszetedet. Azt vettem ki belőle, hogy paradicsomi környezetben Dürerként trónolok bő almatermés és virágok közepette, letéve a lantot, kardot és boroskupát, és így fogadom a háromszázadik munkád hódolatteljes felajánlását. Alig várom, hogy munkáim sorozatában valami kerek számhoz jussak, hogy kitolhassak én is Veled!..."

3 Drahos ekkor a kényszerűen már másodjára elkezdett, 1942-ben 135-nél megakadt opuszainak újraszámozott százharmincadik metszeténél tart, ez együttesen sincs még háromszáz. Á kétszázadik opusához majd talán csak jövőre érkezik el, és számára nincs is olyan jelentősége a számmisztikának, ezért még ugyanebben a levelében másként határozva szellemes ötlettel áll elő:

4 "...Árpádom, most pedig olyan lovagi torna félére hívlak ki. Össze ne téveszdd a versenykihívás kóros tünetével!

5 Azt gondoltam, hogy nag/on érdekes lenne kettőnk számára, ha egyikünk által megadott témát^ megadott méretben kimetszenénk. Kezdem én, mint ötletadó, azután következel Te. Tehát a téma: "Drága kincsem, galambocskám: csikóbőrös kulacsocskám. Érted 3 Koszta József Múzeum Képzőművészeti Adattár 89.1.3. levél ezentúl: KJM.KAdt. 89.1.3. levél, tintakézirat, vonalas papíron. 4 Uo. 5 Drahos az akkori munka- vagy tanulmányi versenyekre gondol. 333