A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Muradin Jenő: Papp Gábor (1872–1931)

méginkább közel került hozzá. Történeti tényként említhető, hogy elsőként Papp Gábor közölt lényegbevágó, hiteles adatokat Hollósy müncheni és nagybányai tartózkodásáról. Az ő közlései alapján méltatta a növendékeivel Nagybányára érkezett mester munkásságát honfitársuk, Szongott Kristóf az erdélyi örmények folyóiratában, az Armeniában. A Hollósy-kutatás figyelmét elkerülte ez a kis tanulmány, mely pedig eseményközeibői (1896-ból!) adott hírt a nagybányai táborozásról, s annak történeti előzményeiről. Szó esik benne arról, hogy milyen sikerei voltak Hollósynak képei eladásával (műveinek egy része Amerikába vándorolt), s hogy a müncheni Kunstvereinben bemutatott egyik portréjának lelkes fogadtatása nyomán szólították föl barátai egy "privát akadémia" megnyitására. Jóllehet ezek az információk nem olyan súlyúak, mint a mester másik tanítványának, felvinczi Takács Zoltánnak sokat idézett följegyzései, de húsz évvel korábban, pályájának zenitjén adtak számot a kolóniát teremtő művész munkásságáról. Mester és tanítvány között kölcsönös volt a vonzalom. Hollósy is megtartotta emlékezetében hűséges növendékét. Úgy jellemezte őt, mint akinek művészi érzékenysége a saját bátyjáéhoz, az egykor szintén festőnek készült Hollósy Józseféhoz volt hasonlítható. Keltezetlen levelében írta: "Egy Papp Gábor nevű örmény fiú tanítványom-volt a nyáron. Ez a rendkívül tehetséges fiú a legerősebb typusa a keleti fajnak, akárcsak Józsi...Bizonyítványt adtam neki, az akadémia pecsétjével ellátva, olyat, amilyent még művésznövendék nem kapott. (48) Utoljára 1902-ben járt Papp Gábor Nagybányán; már Holóssy távozása után. A szabadiskola megalakulásának ideje ez. Az első nyár, amikor Thorma János, Réti István, Ferenczy Károly és Grünwald Béla vállalta át a tanítást. A névsorok Papp Gábort az iskolán kívüliek csoportjában említik. Már nem tanulni jött a kolóniára; a táj varázsos szépsége, s talán a nosztalgia csábította oda. A művészételep fönntartóival, a festőiskola újjászervezőivel jó viszonyban volt. Thorma Jánost például ő kalauzolta Kolozsváron, amikor a történelmi témák iránt érdeklődő festő 1899 őszén meglátogatta a 48-as ereklyemúzeumot. (8) Ez idő tájt kapott megrendelést a nagybányaiaktól Törökfalvi Pap Zsigmond portréjának megfestésére. Ezzel az arcképpel köszöntötték föl tisztelői a város irodalmi művészeti életének kiemelkedő személyiségét, születésének 80. évfordulóján (1903). A kolónia történeti irodalma az 1912-es jubiláris kiállítás kapcsán idézi föl még egyszer Papp Gábor ott tartózkodásának emlékét. Ezen a nagyszabású, visszatekintő jellegű tárlaton két olajképét (Szellemidézők, Csónakázás) mutatták be. Nincs rá bizonyíték azonban, hogy a festő személyesen is részt vett volna a kiállításon. * A pályakezdő művésznek több útja nyílt az érvényesülésre, a megkapaszkodásra. Végigpróbálta valamennyit. Nyugtalan szelleme űzte; ha elgondolásai másként alakultak, gyorsan változtatott a tervein. A labilis idegrendszerű, gyenge idegállapotú festő nem bírta sokáig a helyhezkötöttséget. Még kevésbé békült meg jó néhány festőtársának a polgári lét biztonságát kereső életformájával. Helyzete nem volt könnyű; olykor még szüleinél sem talált megértésre. Hollósynak egy megjegyzése (már idézett leveléből) sok (Murádin Jenő: A nagybányai Hollósy-iskola névsorai - kéziratban) Később azonban már nem tartott velük, a túlságosan bohém társak közül valaki megsértette, s 1897 után elmaradt a kolóniáról. 296