A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Muradin Jenő: Papp Gábor (1872–1931)

német mesterek vezetése alatt. Tanáraim voltak Franz Lenbach, professzor Herterich és professzor Stuck. "

3 (59) Rajzkészséget, anatómiai tudást, a valósághű ábrázolás alapjainak kanonikus megismerését várták el a növendékektől Münchenben. Papp Gabor előbb Lenbachhoz került. A már idősebb nemzedékhez tartozó mestertől mindenekelőtt a naturalista hűségű festésmódot sajátította el. Lenbach hatása tanítványának portréfestő modorában sokkal később is fölfedezhető. A két fiatalabb tanártól, Ludwig Herterichtől és Franz von Stucktól az akadémista renden és módszerességen túl a szecessziós formaalakaítás lényegéből kapott ízelítőt. Két év után, Hollósy köréhez csatlakozva, a rajongott mester müncheni szabadiskolájának lett a növendéke. Lyka Károly Magyar művészélet Münchenben című könyvében "a kolozsvári Papp Gábort" 1895-től számítja a Hollósy-iskolához tartozó tanítványok közé. (68) Elhatározásához nyilvánvalóan az adott ösztönzést, hogy Papp Gábor is, mint a többi müncheni magyar régóta otthonos volt Hollósy társaságában. A Café Lohengrinben naponta összegyűlt bohém baráti közösség éjszakákba nyúló vitákon cserélt véleményt a művészet jövőjéről, keresve az utat, a fölzárkózás lehetőségét, az akadémizmustól távolodó modern művészethez. Érdeklődésük a francia Bastien-Lepage képei hatására a plein air festészet, a későnaturalista ábrázolás felé fordult. Felfogásuk szerint a művésznek nem valami mások által kiötölt elméletre kell hallgatnia, hanem a Hollósy által annyira hangsúlyozott érzésre, a művészi intuícióra. Mesterük lázba hozta, lelkesíteni tudta tanítványait. Ezeken a sokszor fölemlegetett "szeánszokon" egyenrangú félnek tekintette bárhonnan jött, bármilyen nemzetiségű növendékét, csak az iskolában követelte meg mindenkitől a pontos, fegyelmezett munkát. Papp Gábort Hollósy különösen szerette, s a tanításban segítőjévé, kedvelt növendékévé fogadta. Kapcsolatuk attól függetlenül alakult így, hogy a faji jellegű, fiziognómiai hasonlóságon túl ellentétesebb egyéniségeket közösségükben aligha lehetett volna találni. Hollósy szenvedélyes megnyilatkozásokra kész, érzésektől fűtött, szuggesztív alkatú ember volt, aki a vezéri szerepet minden társaságban azonnal magához ragadta. Tanítványát ugyanakkor csendes, halk szavú embernek ismerték, aki irtózott minden közszerepléstől, külsődleges gesztusoktól. Még öltözékében, mindig elegáns voltában is különbözött mesterétől. Úgylehet, egyedül a társaság, a színház és zene szeretetében találhattak közös vonzalmat. Hollósy művészi átéléssel csellózott, Papp Gábor kiválóan hegedült. * Két nyáron át követte mesterét növendéke Münchenből Nagybányára. Ott volt a táborverésnél 1896-ban, majd az 1897-es esztendőben is.

4 Otthon, hazai földön, 3 Bár Jászai Géza tanulmánya (München und die Kunst Ungars 1800 bis 1945. Mainz, 1970) nem említi Papp Gábort az akadémia rendes növendékei között, a festő német mesterek tanítványának vallotta magát, s tanárairól megelevenítő erővel írt. Szentiványi Gyula följegyzései szerint Papp először egyenesen Hollósyhoz ment Münchenbe, ahonnan az akadémiára iratkozott. Két év után tért vissza a Hollósy-körhöz, akkor már a szabadiskola kitartó növendékeként, s Hollósynak egy időben segítségére volt a tanításban. 4 A Hollósy iskoláról Réti István könyvében (69) megjelent csonka névsorok nem említik ugyan a festőt az 1897. évben, de más forrásból biztosan kimutatható, hogy azon a nyáron is az iskola növendékeivel járt lenn Nagybányán. 295